Mű a gépem mappájának? Hiszen most nincs íróasztalfiók, ahova meg nem jelenő dolgaikat rakták a grafománok.
Kézirat? – semmiképpen se.
Gépirat. Ilyen szó tán nincs is, mégis létezik, hiszen virtuális világunk memóriájába lehetséges írni, gondolatokat, képeket, zenéket elhelyezni, könyvtárnyi könyvet előbányászni olvasásra, és saját alkotást őriztetni vele. Ez utóbbinak látszik Mesterem előtti legmélyebb elismerésem megnyilvánulása, amely kezd összeérni egységes valamivé.
Nem tudom meghatározni műfaját, mert nincs olyan neki. Szabad asszociációk egy-egy témára, az nem műfaj, csak létező forma. Létező, mert ilyennek formáltam. Amikor időm engedi, és nem alszom, vagy nem foglalkozom éppen megbízás alapján mással, nem is fejtek keresztrejtvényt, s elég fitt vagyok ahhoz, hogy elmélyüljek és összeszedetten képes legyek egy témára figyelni, akkor szedem elő ezt a gondolatgyűjteményt. Miről is? Egyszer már megpendítettem: A hegyi beszéd minden verséről írok annyit, amennyit pillanatnyi ihletem sugall. Annyit, amennyi véleményem kellő fegyelmezés után a témáról adódik. Ehhez csend kell, néhány könyv, információk, hogy nagy szamárságokat ne rögzítsek a gépen.
Végül is tartozom ezzel a vallomással annak, akinek a sorsában részt szerettem volna venni egész életemben, s valamiképpen ez meg is történt, olykor előttem is rejtett módon. Mindent összevéve megpróbáltam jól-rosszul azok mellett az elvek mentén élni, amelyek összhangban állnak azzal, amit Krisztus hatalommal tanított, s nem úgy, mint az írástudók.
Azért választottam a hegyi beszédet, mert nem kommentálhatom az egész evangéliumot. Túl hosszú volna.
Azért választottam, mert ha van krisztusi tanítás, amelyre fel lehet fűzni az emberiség életét, bizonyára ez az egyszerre vagy több alkalommal elmondott igazságok egybeszerkesztett anyaga. Ha egyszer publikus lesz, az olvasó meglátja: nem bírom ki, hogy kizárólag csak azzal a verssel foglalkozzam, amelyet éppen kifejteni kívánok. Hiszen minden mindennel összefügg. Ugrálok az Írásokban előre-hátra, és más szentírási helyekkel is alátámasztom azt, amiről éppen szó van.
Ma hajnaltól egy könyv korrektúráján dolgoztam, reggeli, mise, egy kis elbóbiskolás, egy rejtvény megfejtése, s most újra korrektúrázás.
Ha időm engedi, még ma is dolgozom gépiratomon.
2013.09.19. 10:41 emmausz
Mi ez?
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr865523376
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek