Mickey webnaplója

Olyan észrevétlenül érkezett, mint egy nagyon kedves simogatás.
A panellakó nem igazán tudja befolyásolni a lakásfűtést. Vagy megindul az egész házban, vagy nem.
Eddig a „vagy nem” érvényesült annak ellenére, hogy a ház alagsorában működik egy abszolút automata kazán, amelybe táplált hőmérsékleti adatok megléte indítja meg vagy zárja el a fűtést. Egyebekben pedig igen kordában tartja. Nálunk 23 foknál magasabb nem lehet a hőmérséklet, mert akkor a kazán duzzogni kezd és mérgében kikapcsol.
Ma kegyes hangulatban leledzhetett, mert „ránézett” a naptárjára, „leolvasta” a külső környezet hőmérséklet éjszakai-nappali szóródását, „osztott-szorzott”, majd egy határozott összpontosítást követően fűtésre kapcsolt.  
Én őrzöm a lakást ma is, mint rendszeresen és általában.
Egyszer csak megérint valami. Nehéz ezt szavakban érzékeltetni, de mintha kellemesebb volna idebent a hőmérséklet, mint az a ház benapozásából, s a sűrű felhősödésből következne. Odamentem a fűtéscsövekhez, és érzem, hogy kellemesen langyosak. Mindjárt nekivetkőztem. Dehogy fogok dzsekiben és pantallóban üldögélni, amikor langymeleg vesz körül. Egyelőre hagyom maximumon a Hertz-szelepeket is, ameddig a falak kissé fel nem engednek korábbi dermedtségükből.
Ráérek mérsékelni a meleget, amikor beállt valamiféle állandóra.
Ma kellemesen ért az a meglepetés is, hogy nem csütörtökön, hanem csak egy nappal később kell vérvételre mennem. Minden egyes napi csúszás ajándék.
A hétvégi ételek is fogynak, csak egy napra való van. Meg kell hagyni, nem bánom.