Mickey webnaplója

– A nap várakozásban telik. Én várom a vendégeket, három helyről hat ember érkezését. Tücsi süt-főz nyolcunkra, végtére is az ő szülinapját ünnepeljük.  Mondom neki, legközelebb nem akarod-e vendéglátóhelyen megülni napodat? Erőink fogyóban vannak. Egyelőre bírom – mondja – hála Istennek! (Végül a nyolcból tíz vendég lett, Londonból megérkeztek Mariék.)
– Ferenc pápa csaknem naponta lepi meg forradalmi gondolataival és tetteivel a világot. Könnyű neki – mondom, ő még csak hetvenhét, én meg már a hatvannyolcadikat taposom.
– Volt egy Németh Kálmán nevű fafaragó művész. Faragásait többnyire ellátta rövid szövegekkel, melyek értelmezték és „feldobták” a munkáit. Azon kapom magamat, hogy ösztönösen őt követem, amikor egy ártatlan, naptól átvilágított muskátlit fotózom, (úgy néz ki, mint a gyerek füle, amikor szemből süt a nap), és adok neki egy ilyen blikkfangos címet:
Bezzeg az én időmben!
Kirándultuk ilyen szép időben.
Ezek a szövegek azután elenyésznek, mert efemerek, mint maguk a nagy tömegben készült fotók.
– A FB-on találok egy jellegzetes góbényelvű szöveget. Hiányolom, hogy se a murok, se a kalorifer nem szerepel a szövegben, de a punga se. Talán a pityóka igen. Igen helytelenül stekkernek nevezi a prizát.
– Szotyolás-mézes csemege a halva.
Szeretném újra megkóstolni – élve.
Ugyanez haikuban:
Tudom, ez halva
szeretném megkóstolni
a halvát élve
* * *
– Miután elmentek a vendégek, töprengtem el rajta,
   egyetlen fotót se készítettem, ejha