Mickey webnaplója

Talán feltűnt, hogy mindenféle apróságról írok így a forradalom évfordulója idején, de magáról az egykor volt forradalmi eseményekről nem. Ez csak részben igaz. Egy kommentben kitértem rá, hogy mindenki a saját aspektusából tekint a félszázada történt szabadulási kísérletre, s ideje volna objektív leírást olvasni arról, hogy mi történt, ki mit tett, vagy éppen nem tett, mi volt a nemzetközi háttere (Szuez, II. Vh-s status quo) spanyolok ugrásra kész volta, Elvis Presley akciója, Camus, Cocteau, nemzetközi visszhang, ENSZ, pápa stb. Nem sorolom. Magam is megemlékeztem róla egy közös blogban, melyben életünk egy-egy évéről írunk. Nekem annyira emlékezetes ez az 1956-os év, hogy négy részben tettem közzé visszaemlékezéseimet. http://evekesemlekek.blogspot.hu/
Mostanság pedig az ünnep előestéjén kitűztem a ház falára – ahogyan ilyenkor szokásos – a nemzeti zászlót. Én vagyok az a tulajdonos, aki franciabalkonjáról eléri a zászlótartót a lobogóval. Eddig lengette a szél, most viszont már beveszem. Egyszer meg kellene lepni a népséget, és november 4-én az 56-os orosz megszállás napján a fekete zászlót kitűzni.
Persze nem fogom megtenni, mert naphosszat érdeklődnének a szomszédok: Ki halt meg a házban?       
Ma már sok mindent bevettem. A reggeli hat féle gyógyszert, majd egy kiegészítőt másfél órával később, a déli kétfélét, két bögre tejeskávét, és mindjárt a kitűzött zászlót is beveszem.
Este misére megyünk. Ma volna hetven éves Miklós sógorom. R.I.P.
Holnap újra jelentkezem.