Mickey webnaplója

Érdekes: Azt írja a FB idővonala, hogy teljesen töltsem ki az adatlapomat. Nem is kötnék rá fogadást, hiszen tuti, hogy senki sem töltötte ki még teljesen az adatlapját, mert vagy elfelejtette halála időpontját rávésni, vagy nem volt módja rá.
Egy másik érdekesség, hogy a blogom betűtípusa Georgia.  A Pussycatnak meg egy dala, melynek a címe hasonló. Maga a dal is jó. A sláger címe Georgie, de az már majdnem Georgia, ami viszont egész mást jelentene: Grúziát.
A harmadik említésre méltó dolog, hogy levittem a kocsit a gumishoz a szomszédba, téli gumikra átállíttatni. Délután kész lesz.
A negyedik, egyben utolsó említésre méltó érdekesség: egy napja rágódom azon, amin nem kellene, vagy nem ennyit. Visszaigazolta az antikvárium.hu, hogy előjegyzett könyvem megérkezett. Ez pedig Papp Ferenc: A magyar nyelv szóvégmutató szótára. Akadémiai Kiadó (1994) Oldalszám: 591 Ár: 3660 Ft. Akkor jegyeztettem elő, amikor még dolgoztam. Az pedig jó régen volt. Annak, aki nem tudná a cím alapján, hogy miről van szó, elárulom: A szavak végétől visszafelé haladva rendezi ábécébe a magyar szavakat. Adva pl. egy fűzfapoéta. Nem jut eszébe rím, odalapoz és a szótárban százféle szót talál, amely megfelelhet neki. De ez persze csak vicc. Ha valaki ebből kíván verset írni, inkább ne tegye. Sose lesz művészi értéke. Mégis kuriozitás, egyfajta válogatás, ami nyelvészkedőknek érdekesség, és hasznukra is válhat a benne való búvárkodás.
A dolog számomra azért érdekes, mert ugyanaz az érzés hat rám, és segít dönteni, mint évtizedekkel ezelőtti antikváriumi látogatásaim alkalmával. Már megírtam: Nemegyszer bementem a régi könyvek boltjába, kinéztem valami nagyon jót, haboztam, majd vásárlás nélkül távoztam. Utóbb mindig megbántam, és joggal, mert utóbb rendszerint már nem volt kapható a könyv. Máig emlékszem egy négykötetes Csehov összesre: jubileumi kiadás, bibliofil papíron 130 Ft-os áron. Micsoda kincs, és mert akkor nem vettem meg, nekem máig sincs. Most ezeken okulva rábólintottam a kuriózumnak számító könyvre. Kerül, amibe kerül. Ma még ritka, mint az arany, mert évtizedek óta nincs újabb utánnyomása.
Emlékszem, egy jezsuita szerzetes azzal tornásztatta saját eszét és a mienket, hogy ebédelés alatt rekreációképpen (pihenésképpen) összeszedje a -li végű szavakat. Sámli, simli, pracli, smirgli, ródli és társai. Én egy alkalmi internetes összeállítás alapján összegyűjtöttem egyszer neki egy apró betűvel sok hasábba szedett, ábécébe rendezett gyűjteményt ajándékul a születésnapjára. Hogy mennyire örült neki, nem tudtam leolvasni a fejéről. Örülhetett, mert az ő találmánya volt ez a szórakozás, s egy ekkora lista láttán le is fagyhatott róla a mosoly, merthogy az az ő játéka volt, mit akarom én azt túllicitálni alkalmi ajándékommal.
Most itt lesz az igazi szótár, és sokkal több -li végű szót fogok találni benne.
De látatlanban lefogadom, hogy lesznek olyanok, amelyeket és felsoroltam, és a szótár pedig nem. Ugyanis minden szótárkészítő, minden lexikonkészítő ugyanazzal a problémával szembesül, hol húzza meg a határt, mi legyen még gyűjteményében, s mik maradjanak ki belőle. A szóvégmutatóban sokféle szó lehet. Erre utal az, hogy terjedelme 591 o.
Alea iacta est! Amely most nem úgy fordíttatik, hogy igyunk egy kanna szeszt, hanem hogy a kocka el van vetve, azaz döntöttem: kérem a kötet leszállítását, hadd legyen egy furcsa könyvritkasága örököseimnek.
Csak össze ne kapjanak majd rajta!