Kikísértem a fiatalokat az állomásra, hogy hazahozzam autójukat.
Itthon a harmadik adag került a mosogatógépbe.
A többit elrámoltuk.
Minden a helyén, ahogy kell.
Pihenésképpen felporszívóztam a lakást, ahogy kell.
(A porszívó is a helyén.)  
Felraktam a gépemre több mint nyolcvan fényképet, amelyeket tegnap sütögettünk a nagytalálkozóról. Kb. tíz képet kidobtam. A többit megkapják a családtagok.
Tízóraiztunk. Gyümölcsbólét, meg bejglit.
Délben megebédeltünk. Krumplisalátát hússal, meg bejglit.
Mondom Tücsinek: Két és fél óra múlva folytatjuk.
A következő társasággal találkozunk. … És eszünk salátát, és iszunk gyümölcslét és eszünk bejglit.
Ezzel aztán lassan eljutunk oda, amiről Sinkovits hangján szólal meg bennem: „elmúlának az ünnepek, de nem múla el a bájgli.”
…
Úgy lett, amiként elbeszélém.
Találkoztunk. Megbeszéltük, ami a szánkra jött.
Azt is, ami nem.
Énekeltünk.
Ettünk finom sütiket, bejglit, ittunk rá különféléket.
Én (sofőr) csak keveset.
Majd elköszöntünk egymástól BÚÉK-ot mondva.
Hazahoztunk egy kis forralt bort.
Most vacsorázunk.
Eszünk valami semlegeset, pedig rúdszámra áll a bejgli.