Mickey webnaplója

Többször előhozakodtam már saját bölcsességemmel, miszerint újévkor nem kezdek új életet, mert még a régit se fejeztem be. Ez, ha nem is január 1-től, de idén kissé változik. Sokszerű meggondolások után úgy döntöttem, hogy életmódbeli módosításokkal kísérletezem, hogy meglévő életem befejezését elodázzam, már amennyiben rajtam múlik. Néhány szót az összetevőkről.
Tapasztalom, hogy vizesedik a lábam, hogy szuszogok. Hogy egy tabletta nem oldja meg a problémát.
Tapasztalom, hogy már alig van jó méretű cuccom. Mindet lezserként vettem, csaknem mind szűk.
Besenyő Pista bácsi évekkel ezelőtt felvetette, hogy a picinyke élelmiszerhez adagolt térfogatnövelők ellenére nem túlságos a sütik mérete.
Tapasztalom, hogy a zsemlék fajsúlya habkönnyű, s egy tenyérmozdulattal papírvékonyságúra lapíthatók, mint egy-egy felfújt lufi. Én ezeken éltem, s úgy érzem, hogy ezek a szerek – akaratom ellenére – az én térfogatomat is növelik.
Próbálok váltani az egyszerűbb, a kevesebb manipulációnak kitett élelmiszerek irányába tett lépésekkel. Ettől remélem, hogy tovább fogom tudni használni ruháimat, melyek még nem mentek tönkre, s egyáltalán: megmaradok, hogy használjam őket. Ma már unokáimnak (is) tartozom saját életemmel, még vannak tennivalóim, átadni való példám, gondolataim, melyeknek szeretnék megfelelni. Ezekhez pedig időre van szükségem.
Hogy megérjem a lehető leghosszabb kort, próbálok korábbi súlyomhoz visszatérni, többet inni, mozogni. Erre látok környezetemben is törekvéseket, melyek ebbe az irányba terelték érdeklődésemet.
– Nemrég olvastam Szt. Escrivá élettörténetét, aki 73 évet élt. Sok olyan eligazító gondolatot hagyott maga után, amelyekre támaszkodva életeket lehetne alapozni. Egy ilyennek az eleje: „A test semmi”. A folytatására már nem emlékszem. Próbálom magam kiegészíteni Escrivá kijelentését. Tehát a test az semmi, de a lélek, a szellem hordozója, megjelenítési formája, érzékelhetővé téve a mindnyájunk által képviselt imago Deit, az Isten ikonját, képmását. Ezért fontos a semmi-test, amely önmagában csakugyan pur es chomuv.
Állításomat egy régi tévéinterjú erősíti meg.
– Melocco Miklós fejtette ki gondolatait a híres emberekről készült egészalakos szobrokról. Nagyjából azt mondta, hogy mindenkit a feje határoz meg. Az arca. Jószerével a cserélhetőségig jellegtelenek a testek. Adva egy cipő, egy nadrág, egy kabát, mely többé-kevésbé minden szobron hasonló. Legalábbis jellegtelen. Az élményt az arc adja, amely egyedi és megismételhetetlen.                  
– Assisi szentje „szamártestvér”-nek nevezte testét. Magam most azt próbálom, hogy ez a jellegtelen szamártestvér, hogyan fogható igába, hogy ráférjen jellegtelen cipője, nadrágja, kabátja, hogy jellegzetes arcomat minél hosszabban kiszolgálja.  
A többi nem rám tartozik.