Mickey webnaplója

Tegnap késő este kerestem valami desszertet a mai agapéra. A desszert olyan csattanós, rövid valami, ami közérthető bárki számára, nem veszi igénybe senkinek túlságosan az idejét, türelmét, egyszóval (három az az egy), amit érdemes meghallgatni.
Mivel saját anyagaimat ismerem leginkább, blogomban próbáltam megtalálni egy igazit, egy posztot, amely se nem rövid, se nem hosszú, és közérdeklődésre tarthat számot. Lapozok bennük visszafelé. Ez nem, ez se, meg ez se. Legalább negyedóráig keresgettem közöttük olyan történetet vagy ismertetést, a mely elég laza, amolyan felolvasásra való. A legnagyobb meglepetésemre egy sem bizonyult méltónak a megosztásra.
Ekkor az az irodalmi szépségű felhorkanás szakadt ki belőlem: Mi a túró? Egyáltalán kiknek szól a blogom. Egyáltalán miről szól? Minek van? Kiknek van? van-e értelme naponta másokra zúdítani az engem ért benyomásokat apró-cseprő történéseket?
A nóta vége az lett, hogy hónom alá kaptam Hebel évszázadokkal ez előtti történeteit, és egy elfogadható sztorit olvastam fel belőle. Legközelebb Heltai Gáspárt veszem elő, vagy Antony de Melót. Azokban biztosan találok levonható tanulságokat. Úgy tanítanak, hogy senkit se akarnak kioktatni.
Blogom és saját mentségemre legyen, hogy magam nem kedvelem a mézes-mázos sikertörténeteket, amelyek olyanok, mint a porcukorral meghintett sütemények. Félek, hogy megfulladok tőlük. Inkább azok a megfogalmazások tetszenek, amelyeket abban a formában mástól nem hallottam, és mégis a lényeg egy-egy szeletét fogják, esetleg szokatlan aspektusban.
Ma arról szólt a felolvasott evangéliumi szakasz, hogy „legyetek a föld sói”. Annyira alapvető ásvány ez, annyira meghatározó és mindennapjainkban jelen levő, hogy napestig lehet róla beszélni. Az én aspektusomban ennek egyik lényeges szegmense: A só önmagában kellemetlenül erős vegyi anyag, hiánya pedig ellaposítja az ízeket. Mondok egy példát. Tapasztaltam, hogy a rosszul eldolgozott kenyér állaga elég sótlan, mígnem egyszer csak beleharapok egy sócsomóba.  Mire figyelmeztet ez?      
Nem jó, ha a só egy kupacban van. Az a jó, ha a só átjárja a tésztát, mégpedig egyenletesen. Úgy, hogy se túl ízes, se ízetlen ne legyen annak állaga. Mivel pedig a tanítványoknak, az Őt hallgató népnek mondja Jézus: legyetek a föld sói, ezzel arra figyelmeztet, hogy a krisztusi tömény tanítást vigyük szét a társadalomba, annak hajszálereihez, vagy ahogyan Ferenc pápa figyelmeztet minden embert: álljunk szóba mindenkivel, s éljük mindenki elé az örömhírt, vigyük szét a társadalom perifériájára a Krisztus húsvéti titkából fakadó megváltás örömhírét.