A mobil korunk elsőszámú kütyüje, mely megrengette a világot. A föld dőlt ki sarkából, mert a mobil több, mint a tamagocsi és a monchihi voltak együttvéve. A mobil korlátlan ura életünkben. Az okostelefon okosabb nálunk, és ezért nagy tisztesség, hogy használójával szóba áll. Egyes készülékeket még nyomogatással kell munkára ösztökélni, mások már simogatásra is szóra bírhatók. Nem foglalkoznék velük, annál is inkább nem, mert azon ritka fajtához tartozom, akik ez idáig kibírták, hogy ellenálljanak a készüléknek, ami az emberiséget olyannyira kihozza saját formájából. Jót mosolyogtam, amikor főnökeim egyike azon méltatlankodott, hogy adott kollégája sokszor nem veszi fel mobilját: „Persze, kicsi a térerő, lemerült az aksi.” Hát mi a csodáért várja meg, amíg lemerül az aksi. Ám más oka is volt annak, hogy nem tudott vele kapcsolatot találni. Az illető letette mobilját stabil asztalára – otthon felejtette. Nos, a hivatkozott méltatlankodó egyszer mobilgazda lett. Titokban tartotta a számát, nehogy illetéktelenek zaklassák.   
Mégsem az előzőek miatt kívánok foglalkozni a jelenséggel. Hanem azért, mert meglepő módon tegnap két blogbejegyzés is keletkezett a mobil témára. BG nyelvész Ábel utazik c. posztja arról szól, hogy tini gyerekek, tán egy osztályhoz tartozók, végigutaznak vonaton két országot. S nem vesznek észre semmit az elsuhanó és oly változatos tájakból. Ábelt azért emlegetik, mert közöttük ő a kütyü-szakértő. És a fiatal csoport az órákig tartó vonatúton mással se foglalkozik, mint ki-ki a saját kütyüjével. Olykor Ábelhez fordulnak, mondaná meg, mi a csodáért nem működik az internet, a naptárprogram, vagy éppen a telefonkönyv. Naphosszat nyomogatják a gombokat, simogatják okostelefonjukat, elvannak vele, mint a befőtt.
A másik poszt szerzője Ági, aki talált és bemutatott egy fotósorozatot társas mobilozókról. Körükben megvalósul a békés egymás mellett élés. Szót se szólnak egymáshoz. Mobiloznak. Mobilozik a nő a mobilozó fiú vállára hajolva, mobilozik a presszóban üldögélő pár mindkét tagja, stb., stb. A poszt szerzője még megjegyzi, hogy csaknem mulatságos volt látni nyáron a szállodákban a japán turistákat, akik szótlanul mobiloztak egybeverődve, de egymásról tudomást sem szerezve.
Erre írtam kommentet. Ennek lényege, hogy ha valakihez beszélek, gyakran nem ér rá figyelni, s leint: „Szavadat ne feledd!” De mire szóhoz juthatnék, biz rég feledem. Ám ha kontaktusba kívánok kerülni vele, akár egy kanapén ülve mellette, felhívom mobilon. Biztos lehetek benne, hogy eredményes társalgást fogok folytatni. A mobilt tapasztalatom szerint mindenki habozás nélkül felveszi. Alig várja, hogy megszólaljon. Megérne a jelenség egy lélektani vizsgálatot. Eddig csak annyit olvastam a jelenségről, hogy a mobilozók hozzávetőleg hétperces gyakorisággal fordulnak téglaalakú varázseszközükhoz.
Összefoglaló az 1Sám 14-hez. Csata égen és földön. Ez lehetne a fejezet címe. Saul fia, Jonatán és fegyverhordozója ifjúi vérüktől hajtva összecsapnak a filiszteusok előőrsével. Tettüket az Úr döntésétől tették függővé, s mivel jelet kapnak, ketten levágnak húsz filiszteust. Ezt a táborba verődött ellenség látta, és úgy megzavarodott, hogy Saul utóbb könnyű győzelmet aratott felettük. Igaz, hogy a csata előtt böjtöt tartatott, s az Úr megsegítette őt. A győztesek viszont Jonatán biztatására jóllaknak az ellenség marháiból. Jonatán, nem hallván a böjtről, maga is vadmézet csemegézett. Saul a történtek hatására meg akarja ölni saját fiát, a nép azonban eredménnyel közbenjár érdekében. Saul egész élete a filiszteusok elleni csatákban telik el. Mindig győzedelmesen tért meg a harcokból. Közöm. Ellenséggyűlölő, kegyetlen világ volt akkoriban. Nem kímélték a legyőzötteket. A rómaiak is azt mondták: Vae victis! Jaj, a legyőzötteknek! Érdemes még megemlíteni az isteni jel kérését. Akkoriban s később is sűrűn alkalmazták, elsősorban a papok. Az apostolok sorsvetés útján választják Jusztusz helyett Mátyást a 11 közé iskarióti Júdás helyére. Előtte imádkoztak s böjtöltek. A módszer annyira megtetszett, hogy magam is használom. Patthelyzetben égi segítséget kérek, s nem habozok úgy tenni, ahogyan egy pénzfeldobás eredménye mutatja.