Mickey webnaplója

Azok az alapélmények, amelyekre idős korunkban is visszaemlékezünk. Egyszer írtam róla, milyen bensőséges módon néztünk anyámmal farkasszemet. Nem tudom, ő hogyan becézett, azt se, hogy mit nem tudtam még neki elmondani, de valamennyi nonverbális információ átjött tőle, s gondolom, hogy tekintetem valamiképpen őt is megszólította. Én őt, a nőt gyönyörűnek láttam. Micsoda alapélmény!
Tegnap egy pszichológusnő tartott előadást, s benne egészen hasonló dolgokat emlegetett. Amikor a baba követi valakinek a gesztusait, bevés minden apró rezdülést, s mosolygással, kacagással vagy éppen sírással reagál arra, amit tapasztal, miközben ezek a bevésődések folynak.
Mi minden lehet az emberek „gyökérkönyvtárában”?
No, onnan előbányászni valamit a lélektannal foglalkozókat nagyon megpróbálhatja, talán nem is sikerül nekik.
Krisztus mindenkit óva int attól, hogy megbotránkoztasson egyet is a kicsinyek közül. Jaj, annak, aki okozza őket. Jobb volna neki, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. (Vö. Lk 17,1–2). A botrányok megrontják a gyermek lelkét, életre szóló nyomot hagynak benne, mert alapkönyvtárába égnek bele. Ezért kell minden felnőttnek meggondolnia, hogy hogyan viselkedik egy gyermek előtt, milyen indulatokat enged meg magának, miféle szavakat ejt ki a száján, milyen gesztusokat mutat a kisgyereknek.  
Még ide írom egyik több mint hatvan éves élményemet. A szomszédunkban lakó Simonyi Gábornak két lánya volt, Gabi, a kisebb meg Jutka. Nemigen barátkoztak velünk, srácokkal, de azt boldogan elújságolták a szobaablakukon kikönyökölve, hogy a papa Ausztráliából hozott egy lemezt, amely egy-egy ottani slágert tartalmaz. Normál lemez lehetett (1950-52-t írunk), mert összesen két számból állt a műsor.
Valamiért említem ugye. Ez pedig az, hogy ma este minkét sláger dallama a fülemben van, de nemcsak a fülemben, egy papírlapra leírtam őket szolmizációs jegyekkel. Ez pedig annyit jelent, hogy gyökérkönyvtáram a néhányszor hallott két dallamot mindmáig megjegyezte felidézhető formában, bennem szól a férfikar által előadott két sláger.
Összefoglaló a 2Sám 5-höz. Az izraeliek követségbe mennek Dávidhoz és felkenik királyukká. Dávid Júda után Izraelnek is királya lesz. Összesen 40 évig uralkodik. Hamar megtámadja a jebuzitákat és elfoglalja Jeruzsálemet, amelyet Dávid városának nevez. Dávidnak itt még 11 gyermeke született különféle „mellékfeleségektől”. Persze a filiszteusok fenekednek ellene. Dávid az Úrhoz fordul kérdésével: „Harcba szálljak-e ellenük?” Az Úr igenlő választ ad: „A kezedbe adom őket.” „Az Úr áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton” – jegyezte meg Dávid. (Áthatolt rajtuk, mint késpenge a vajon – mondanák ma.) A filiszteusok újabb támadása előtt is megkérdezte az Urat, aki most ezt válaszolta: „Kerülj mögéjük, és a bozót felől támadd meg őket” Dávid újfent győzött. Közöm. Ma láttam egy kétrészes filmet, melynek a címe Isten nem halt meg. Elég jó, szemnyitogató, bár „elég amerikai”. A lényege, az Úr ma is válaszol kérdéseinkre. De vajon meghalljuk-e a válaszát, vagy kikopott belőlünk az iránta való érzékenység, esetleg csak gyengén halljuk a hangját az információs szmogban? Kyrie eleison!