Levente két napja azt álmodta, hogy a nagypapával csúszik le a hosszú alagútcsúszdán. Nagy kitüntetés ez nekem, mert azt feltételezi, hogy korpulens mivoltom ellenére nem ragadok bele a csőbe.
Koszt: korábban étellel való ellátás. Ma azt a sok koszt jelenti a szó, amellyel az élelmiszer-vegyipar naponta megszór bennünket. A kockázatokat és mellékhatásokat nincs kivel megbeszélnünk.
Tojássárgája = sejtelem
Az apróságok megvoltak.
Most kellene jönnie a nagy ívű gondolatoknak, ha volnának,
a nagy jelentőségű cselekvéseknek, ha volnának,
a nagy port kavaró eseményeknek, ha volnának.
De nincsenek.
Intimitás annál inkább. Levi unoka ösztönösen bár, de szeret nálunk lenni. Ideköti őt újszülött korától kezdve minden, hiszen itt laktak, amíg el nem költöztek. Ide hazajár, minden szögletet ismer, minden játékot megpróbál. Tegnap apja gyerekkori lego-vonatát tologatta a dohányzóasztalra fektetett sínpályán körbe-körbe, megunhatatlanul. Azaz mégiscsak megunhatta, mert rátért a porszívó madzagjának a kihúzására. A kábel öt méteres, roló-elven működik, rugó húzza be a masinába. Levi kivonszolja a konyha túlsó felébe, onnan kiabál be, hogy „most jó?” Ha visszaigazolom, akkor versenyt fut a dróttal. Tegnap kijelentette: győztem. Azaz lehagyta a visszatekeredő kábeldrótot, előbb odaért hozzám, mint a villásdugó a helyére. Ha láttátok volna diadalmas kis arcát.
Ma nagyival garázst építettek a berregő autóknak lego-elemekből. Utóbb beállította a gőzmozdonyt is a garázsba. Mondom neki: Thomas, a gőzmozdony. Ő kijavít: Nem Thomas, csak gőzmozdony. Utánakötötte a szerelvényt és boldogan araszolgatott vele a szőnyegen, ahogyan a korabeli kisfiúk szoktak: féloldalt ülve, a játékra figyelve, testmozgását a vonatozás mikéntjéhez igazítva. Alig akart hazamenni, noha a rá váró pörköltöt kedveli. Azzal vigasztaltuk, hogy holnap visszajönnek, és kap karikázott ananászt.
Összefoglaló az 1Kir 12-höz. A fejezet olyan címet viselhetne, mint Ilók és Mihók. Csakhogy az mese, ez pedig történelem. Két királysággá lesz Izrael. A trónért való versengés Salamon utóda, Rechabeám és az edomita Jeroboám között folyik. Jeroboám és Rechabeám lehetne a fejezet címe. A Szichemben összegyűltek Rechabeámnak felpanaszolják: „Atyád [Salamon] kemény igát rakott ránk. Enyhíts az atyád szabta nehéz szolgálaton, és mi alattvalóid leszünk.” A vének arra buzdítják a királyt: Enyhíts terheiken és szolgálatodban maradnak. Erre ifjú barátait is megkérdezte, akik azt tanácsolták: Még jobban nehezítsd meg jármukat. „Atyám ostorral fegyelmezett, én skorpiókkal fenyítelek benneteket” – vágta szemükbe Rechabeám. Erre az összegyűlt izraeliek elégedetlenül tértek haza otthonaikba. Az utánuk küldött robotfelügyelőt agyonkövezték. Jeroboámot pedig az izraeliták megtették királyuknak. Rechabeám 180 000 katonával akart Jeroboám ellen menni, de azok a testvéreik ellen való harcot megtagadták. Semaja, az Úr embere is tartózkodásra intette a népet. Jeroboám csináltatott egy aranyborjú szobrot, hogy az Istent imádják benne. Felállította Bételben, ahonnan körmenetet indított Gádig. Papjai nem Lévi törzséből valók voltak. Közöm. Van ez így. Salamon bölcs és igazságos uralkodó volt. Hatalmas is. Hatalmassága gazdagsággal párosult. A gazdagságát pedig sokak szegénysége, fejük járomba hajtása, terheik csaknem elviselhetetlen mértéke eredményezte. Így volt ez később is. „S nyögte Mátyás bús hadát, Bécsnek büszke vára.” A fekete sereg felfegyverzése, élelmezése, fenntartása sem volt ingyen. Mátyás hatalmas adókkal sújtotta saját népét. Ma sem más a helyzet. Nem tized van, hanem kb. fifty-fifty. Legalábbis nálunk. Az adózott jövedelmünk tovább adózik, ld. áfa, ld. szgk. súlyadója, de útadó, építményadó, kamatadó, (Kossuth-adó, Petőfi stb. hihi). A közelmúltban sem volt a helyzet más: „ Ócsó mán a pásztor... a nagy gazdák előtt mind huncut a nevi ... szegény pásztor, hogyne szomorkodna, kicsike a kenyér, rövid a szalonna.”