Mickey webnaplója

Uncsikáinkat utolérte az influenza. Bp-en kettőt, Mmagyaóváron egyet. Reggel felhívtuk Elvirát, hogy jó-e, ha felmegyünk hozzájuk, vagy ellenkezőleg. Jó lenne, de rosszabbul érzi magát Levi, megmutatja az orvosnak így Elvira. Ismerem Levit annyira, hogy amikor azt mondja, hogy kidőltem, akkor elhagyja ereje. Amikor azt mondja, hogy beteg vagyok, akkor csakugyan beteg. Mivel arra jártunk, tettünk egy kísérletet a találkozásra. Éppen akkor érkeztünk a „beteg gyerekrendelőhöz” (sic!), amikor kifelé jöttek a dokitól. Levi nagyon megörült Tücsinagyinak, én is elduruzsoltam szokásos mondókámat, hogy „Levente, nagyon szeret téged a nagypapa”. Magamhoz öleltem. Látszott az öröm a kis fején. Muszáj volt a feje búbját megpuszilni. Valami kis hőemelkedése lehetett még. Hála Istennek, a doki szerint már kutya baja sincs. A kis drága egy brontoszaurusz matricát zsákmányolt (kapott) a doktor bácsitól. (Most bácsi rendelt.) A kisebb, Domonkos is felismert visszamosolygott, amikor felfedezte, hogy mi is ott vagyunk.
Ők azután sétálni mentek, mi meg a felnőtt rendelésre, laboreredményt bemutatni. Levente szokása szerint potyázott Domi babakocsija álló részén. Még mindig a kezében szorongatta a brontoszauruszos képet, nem vált volna meg tőle semmi pénzért, pedig biztattam, hogy tegye valamelyik zsebébe a sok közül. Nem számoltam vele, hogy a birtoklás öröme felülírja benne a praktikumot.
Mivel a hírek szerint ez a mostani influenzajárvány elsősorban a gyermekeket és fiatal felnőtteket támadja, különösebben nem tartottunk a fertőzés veszélyétől. Hazajőve azért mindenesetre kezet mostunk, hátha már nem a meglett felnőtt kategóriába tartozunk, hanem a második gyermekkorba, vagy a vírusok eltévesztik a házszámot, és fiatal felnőtteknek vélnek minket.
Rövidre sikerült a találkozásunk, mert Domi kezdett éhes lenni. Azért Levente rövid időre beült az autónkba és érdeklődött, hogy mi micsoda. A kedvéért elindítottam az ablaktörlőt.
Összefoglaló az 1Krón 19-hez. Dávid barátsága jeléül két követet küld az amoniták királyához Hanunhoz. Ám amannak tanácsadói meggyanúsították a követeket azt feltételezve, hogy kémek. Félmeztelenül bocsátották vissza a követeket. Az ammoniták érezték, hogy baj lesz ebből. Felfogadtak 32 000 harci szekeret, s nagy sereggel vonultak Izrael elé. Korábbról ismert ez a csata. Az ammoniták és a velük szövetkezett arámok két oldalról fogták körül a zsidókat. Joáb maga mellé vette a legkiválóbb harcosokat, a többit, a sokaságot az arámok ellen küldte. Abban maradt Abisájjal, hogy ha a szükség úgy hozza, egymás segítségére lehessenek. Joáb megfutamította az ammoniktákat. Ezt látva az arámok is menekülőre fogták. Utóbb aztán az arámok még egyszer megkísérelték Dávid hatalmát megtörni. Seregüket azonban Dávid megverte, hétezer harci szekeret foglaltak le és negyvenezer gyalogost kaszaboltak le. Hadadezer, az arámok vezére békét kötött, ami egyet jelentett a meghódolással. Közöm. Egy jó szándékú látogatásból ma is lehet bajt keverni. Tegnap Angela Merkelt fogadta OV. A HVG címe egyértelmű: „Megszámoltuk, hány tockost kapott Orbán Merkeltől”. Szokásomtól eltérően visszakérdeztem: Azt is megszámoltátok, hogy hány ügyben nem kapott tockost? Vagy csak a véleményeltéréseket. Úgy gondolom, hogy ez a találkozó a lehető legjobban sikerült. Nem gondolnám, hogy barátságtalan húzásokra is sor kerülhetett, s a találkozó folytán a két ország kapcsolata megromlott volna. Épp ellenkezőleg. A hadakozás elkerülését célként fogalmazta meg a két vezető az ukrán békétlenségek kapcsán.