Mickey webnaplója

De milyen rossz oktató lett volna belőlem. Lehettem volna kolormérnök egy textilgyárban, de milyen mérnök lettem volna, s meddig, hiszen a gyár régen megszűnt. Lettem kereskedő, de milyen közepes kereskedő voltam. Lettem publicista, amely területen megfutottam a magamét. Nem többet, talán alig kevesebbet. A minap eszembe jutott, hogy mi lett volna, ha filológussá lettem volna? Ki tudja? Mai eszemmel azt gondolom, hogy nem éreztem volna jól magam a saját bőrömben, mert több „régi kor árnya felé, visszamerengni mit ér”? Hogy mit gondolt a költő, hogy miért alkalmazott valamilyen kifejezést egy író, hogy az abban a korban mit jelentett, vagy jelenthetett. Hogy miért cenzúráztak ki XY írásából valamit, s hogy mi lehetett az a valami; hogy hogyan kell érteni egyes nyelvi fordulatokat stb. Bár a rejtvényeket szeretem, mégis közelebb áll hozzám mindaz, ami a jelenben történik. Nem állítom, hogy Kölcsey epigrammájának jelenre vonatkozó részét maradéktalanul teljesítem, de igyekszem hozzátenni a magamét. Mit is ír? / Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort; / Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl! / A jövendőhöz inkább csak a reményeim kötnek, de a jelen vonz, ingerel, miközben tapasztalom, hogy erőim fogynak. Ma pl. felmerült, hogy egy fotós a Normafánál a téli ónos eső okozta jégvilágot lencsevégre kapta, s mára sokfelé terjesztik, kérik tőle világszerte. A dolgok odakint folynak, s nem a szobában. Mondom is feleségnek: Engem is nagyon vonzott volna a jégbirodalom egyedülálló és soha meg nem ismétlődő alakzatait lefényképezni, de részben közelébe sem engedtek volna, s ha mégis, a tükörjégen tett egyetlen rossz mozdulat veszélybe sodorhatta volna életemet. Nem mozgok már úgy, ahogyan valaha. És akkor még nem beszéltem a jégtől túlterhelt fák lezuhanó ágainak a veszélyeiről.
Maradnak hát azok a tevékenységek, amelyek ellátására alkalmas vagyok. Kicsit több fantáziára van szükségem ahhoz, hogy megtaláljam a nekem való tevékenységeket. Tegnap pl. majdnem lefotóztam Farkasrétnek azt a részét esti kivilágításban, amely az Ördögorom vidéke, és a mögötte elterülő M7-es sztráda és környéke. Végül is nem jutottam oda. Majd máskor. Helyette recenziót írtam.
Összefoglaló a 2Krón 35-höz. A levitáknak nem kellett már rúdon hordozni a frigyládát. Ezért Jozija bátorítására a papok szolgálatába álltak. El is kelt a segítség, mert Jozija soha nem látott pompával üli meg népe körében a pászkát. Hét napig tartott az ünnepség, melyre saját nyájaiból 30 000 bárányt és kecskét adott a népnek, és 3000 marhát. Fejedelmei ugyancsak adakoztak a pompa teljessé tétele érdekében. Jozija idejében Nechó, Egyiptom királya megindult seregeivel az Eufráteszhez. Jozija úgy vélte, hogy meg kell mérkőznie vele, annak ellenére, hogy Nechó figyelmeztette: nem ellened vonulok ki, hanem más ház ellen, mert az Isten parancsolta. Jozija nem érzékelte a figyelmeztetés isteni eredetét. Az ütközet során dárda találta, és a király belehalt sérüléseibe. Jeremiás írt egy sirató dalt, melyet sokáig és ismételten elénekeltek jó királyukat gyászolva. Közöm. Elég egy rossz lépés ahhoz, hogy az ember élete megszakadjon. egy figyelembe nem vett intés, egy érzékcsalódás, akármi. Jozija idejében is éltek próféták, Isten emberei. Csaknem érthetetlen, hogy miért nem kérdezte meg őket. Nincs is rá más válasz, mint az önteltség, a gőg. Talán egy másik is akad: Ez volt neki megírva a nagykönyvben.