Mickey webnaplója

3.30 gyógytea éhgyomorra. De ki tudja vajon: éhgyomor-e az, amit este még megtöltöttem ezzel-azzal?
5.10 Pillantás a digitális rádióórára. Túl korai volna még felkelni.
7.00 A kukás autó zörgése ébreszt. Nem szoktam ennyit aludni. Épp ideje felkelni.
Reggeli gyógyszerek, tejeskávé, egy zsemle körözöttel.
7.20 PC be: a szokott internet-helyek böngészése, emailek, fb, bloggerek. Sehol semmi. A Google-kereső figyelmeztet,hogy ezen a napon született 1888-ban Inge Lehmann, aki szeizmológaként bizonyította, hogy magja van a Földnek.
7.55 Indulás misére.
8.00 Pontban beesünk kezdésre.
8.30 Van itthon minden, nem kell boltba mennünk.
Még egy tejeskávé, kálium-tablettával, mert a Furosemid (vízhajtó) „felzabálja” a káliumot.
9.40 PC be: a szokott internet-helyek böngészése, emailek, fb, bloggerek. Sehol semmi.
Hagyom bekapcsolva számítógépet, rákötöm a zsebrádió akkuját, hadd töltse.
9.45 Miről is írjak ma? Most semmiről, mert megérkezik Levente unoka. Kicsit játszunk, kicsit megnézi-meghallgatja Bud Spencer örökbecsű Lalalalalala c. opusát. Mostanra kb. 77-edszer. Majd lekívánkozik a Duna-partra.    
10.00 Le autóval a partra. Habok és hullámok, nagy döglött hal (kicsipkedték a sirályok a szemét is), uszadék fa mérhetetlen tömegben, folyóba dobható kavicsok, folyóba nem dobható nagy rönkök, nap, árnyék, nap nap, árnyék, nap. Nekem puska. Golyónak tekintem, bedobom a folyóba. Levinek pecabot: méretes „botkalimpa” a kezében, Tücsi „letelefonálja” (mobilfotó). Nem vittem nagy gépemet. Jól tettem, semmi különös, hacsaknem a Vöcsök II. szárnyashajó, amint vízuszályt röptet maga után, miközben eleje kikönyököl a vízből. Jött egy néhány sétahajó, BKK-hajó is. Nem értem, miért nem utazik rajta nagy tömeg ember. Olcsóbb lehetne a jegy, és ugyanott tartanának a cégek, mint így, hogy alig utazik velük-rajtuk valaki.
12.00 Ebédre készülünk.
PC be: a szokott internet-helyek böngészése, emailek, fb, bloggerek. Sehol semmi, ill. mégis. Deske írt egy posztot.
13.00 Befejezzük az ebédet Elvirával, Levivel, Domival, Tücsivel.
13.10 Józsi bejelentkezik.
13.30 Megérkezik. Kávézunk, beszélgetünk.
15.10 Ők egyszerre el, mi itt maradunk. A zsebrádió akkuja feltöltött, lekötöm a PC-ről. A szokott internet-helyek böngészése, emailek, fb, bloggerek. Sehol semmi. Olyannyira nem, hogy tegnap írt kommentemet nem találom a facebookon. Talán törölte a gazdája, vagy én kezeltem rosszul a technikát? A kommentet mindenesetre megismétlem. Lesem, hogy megél-e, vagy újra törlik.
16.00 Holnap nem megyek Zs-hoz, csak T, mert pénteki időpontot kaptam a SZIG-cserére. Akkor meg hogy mehetnék?
16.20 Elkészült napom eddigi vázlatos kivonata. Most jönne el annak az ideje, hogy posztot írjak. De hiszen készen is van ... és hol van még az este!
Összefoglaló az Eszt 8-hoz. Ámánt és háza népét felakasztják, házát Eszter, gyűrűjét Mardokeus kapja. A király rendeletei nem vonhatók vissza, ám újabb levelet fogalmaznak immár a zsidók védelmére. Ebben említik, hogy Ámán és még sokan saját jótevőik ellen kezdenek áskálódni. Ámán méltatlan lett hivatalára s gyors halál végzett vele. Kérik a perzsákat, hogy ne irtsák ki a zsidókat, inkább támogassák őket. A levél elment a birodalom 127 tartományába, s sok perzsa zsidóvá lett hatására. Közöm. Ez aztán a 180 fokos fordulat az eseményeket illetően. Ámán a maga módján jót akart (saját magának). Eszter is, egész népének. Nekem kilóg a fejezetből egy mondat. „Sokan saját jótevőik ellen kezdenek áskálódni.” Nemde ma is? Hányan vernek jótevőik kezére? Kicsik és nagyok. Kicsik, akik most próbálgatják oroszlánkörmeiket, mondván: „ezt még meg merem”. És nagyok, akiknek nincs az a rezsim, amely kielégíthetné mindent keveslő kívánságlistáikat. A hálátlanság mérhetetlenül igazságtalan, egyben életünk megrontója. Jobb hálásnak lenni reggel a reggelért, a reggeliért, a kisütő napért, a májusi esőért, s még ezer és egy dologért. A hála éltet.