A régi közértest, zöldségest és hentest arról ismerhettük meg, hogy ceruzát tartott a füle mögé dugva, s igen sűrűn lekapta, amint egy újabb tételt hozzáírt a vásárolt tételekhez. Hol volt még a kasszagép, hol volt az egységárat tartalmazó és öntapadós tikettet gyártó mérleg. Mindenki remélte, hogy a boltos tud számolni, és se ide, se oda nem téved, amikor a tételek árát összeadja.
Szemem előtt megjelenik a házaspár, akik az Ilosvai utca sarkán lévő szuterén közértben tették dolgukat. Mindketten rövidre fogták a sorban állókkal folytatott párbeszédet. Az első tétel teljesítésétől kezdve ez hallatszott: „és még mit...és még mit” (ti. tetszik kérni). És mi kértünk még egy kis sovány combot, karajt, s kaptunk sovány felével felénk mutatott húst. Kaptunk kenyeret is. A 3,60-as kenyér valójában egy 7,20-ba kerülő kétkilós vekni fele volt. Alig akadt valaki, aki másfél kilókenyeret kért volna. Ám nem is kevesen fél kilót. Örökzöld témává lett, hogy a közértes egy nyisszantással vágja le a negyedrészét a kenyérnek. Az pedig rendre megtagadta. Előbb kettévágta a veknit, majd az egyik felét újra ketté, de úgy, hogy a két félhez azonos mennyiségű héja tartozzon. Na, ez nem tetszett sokaknak mondván, hogy hamar kiszárad a hazavitt kenyér. Ez igaz is volt. De a közértes kitolt volna a következő vevővel, akinek a félkilós vastag kenyérszelete még hamarabb kiszáradt volna. A közértes részéről a fél kenyér hosszában való kettéhasítása salamoni döntésnek bizonyult minden esetben.
Tejcsarnok. Aki érti, miféle bolt volt a tejcsarnok, annak az orrában a tej, a sajtok, a túró és a tejföl szagegyvelege képzeletben bejárja az orrát. Nem volt eldobható palack, legfeljebb eldobható kilyukadt, rozsdás, zománcát elhagyó tejeskanna. Az alumíniumkannából a tejeskannába mérte a tejet hiteles literes stb. merítő edénnyel a boltos. Időnként egy tárcsában végződő bottal homogenizálta a pasztőrözött tejet. A legyektől tüllháló védte a sajtokat. Sorban állás közben nemegyszer nézegettem, hogyan falatozik néhány légy a sajtokból. Éltek a lehetőséggel, ha már a tüllháló miatt távozni nem tudtak. Mi meg vittük a kimért tejet, az üveges jegyes tejet, (télen sokszor a jeges tejet) a pasztőrözött tejet, és figyeltük, hogy becsületesen megmeríti-e a tejben a mérőeszközt a kiszolgáló. A tejes kocsi érkezését bizton lehetett tudni, mert a kannák és fémrekeszek autóról való ledobálása akkora ricsajt csinált, amelyet nem lehetett nem észlelni.   
Összefoglaló az 1Mak 11-hez. Olyan, mint egy történelemkönyv fejezete. Íme, egy lehetséges töri-vázlat: VI. Ptolemeusz meg akarja szerezni Alexander területeit. Feleségét visszaveszi tőle, s II. Demetriusznak adja. Ptolemeusz Ázsia és Antiochia uralkodója. Alexander legyőzetik, menekül, megölik. Volt apósa, Ptolemeusz 3 napra rá követi őt a halálba. II. Demetriusz egyezséget köt Jonatánnal, tartományokat átengedve neki egy kiváltságlevél kíséretében. D. birodalma nyugodt, de a leszerelt katonák izgatják a polgári lakosságot. Majd a lakosság Demetriusz életére tör. Jonatán segít rajta: 3000 harcost küld a háborgó 120 000 lakos ellen. Közülük kb. 100 000 férfit levágtak. Ezen az áron Demetriusz megmenekül. Demetriusz hálátlan. Orvul Jonatánra támad, aki kivágja magát az ellenség szorításából és győzelmet arat. 3000 embert lekaszabol. Demetriusz fiát, Antiochuszt királlyá tették, s ő keresi Jonatán barátságát. Vezérévé teszi testvérével, Simonnal együtt. Közöm. A fejezetet olvasva csakugyan visszazökkentem vagy 50 évvel korábbra, amikor a történelemórák anyagairól egy-egy vázlat került a füzetünkbe. Hogy volt-e értelme, alig emlékszem rá. A történelem tele van megkötött és felbontott szövetségekkel, árulásokkal, cselvetésekkel, értelmes és értelmetlen csatákkal. Az események elég szövevényesek, olykor alig áttekinthetők. Tipikusan ilyenek e fejezet történései. Egy érdekessége figyelemre méltó. Jönnek-mennek az uralkodók, de marad és egyre nagyobb tekintélyre tesz szert az izraeliek vezére, Jonatán a helytartó.