Mickey webnaplója

Ha már egyszer a Római térre indulunk, akkor magammal viszek e célra elkülönített könyveket, s ha találok, elhozok helyettük másokat. Amíg feleségem a postát rendezte s a boltot, addig végignéztem a „könyvfelhozatalt”. Előbb szabaddá tettem könyvekkel teli kezemet, aztán kezdtem mustrálni a placcot. Sokszor nem egészen tiszta előttem, hogy mi van itthon, mi nincs. Pl. A Gorkij élete trilógia megvan, csakhogy két kötetben. Arra gondoltam, a harmadik hiányzik. De nem. Így hát megy vissza, amit elhoztam. De hoztam még két kötetet.
Az egyik K. Capek. Sokáig csak egy negatív véleményt hallottam róla, utóbb egy kiegyensúlyozottabbat. Még fogalmam sincs, hogy végigolvasom-e a vastag novellaválogatást, de belekóstolok, a többit pedig majd meglátjuk.
Vagy 30 éve elkezdtem Szabó Magda könyveit olvasni. Csaknem elolvastam egész életművét. Közöttük a Megmaradt Szobotkának címűt is, melyben igen kitartóan és elismerő hangon ír férjéről, akit elveszített, aki ugyanis meghalt. Bennem Szobotka Tibor úgy maradt meg, ahogy SzM leírta. Márpedig a feleség nagyobb írónak tartotta magamagánál. Emlékezetemben tehát megmaradt Szobotka anélkül, hogy valamit is olvastam volna tőle. Most elhoztam egy regényét. Érdeklődésem lövés a sötétbe. Vagy ráharapok, vagy nem.
Ami elgondolkoztat: Milyen lehet egy értelmiségi pár, melynek mindkét tagja író? Erősítik vagy gyengítik egymás renoméját? Ha nagylelkűek, akkor támogatják egymás munkáit. Reklámot csinálnak egymásnak, tanácsolnak egymásnak ötleteket, bemutatóra viszik egymás munkáit. Vagy éppen ellenkezőleg: Igyekeznek elhallgatni, hogy a másik is kitűnő vagy elfogadható, szerethető ezért meg azért. Ez is előfordulhat. Költőben ilyen volt Weöres S. és Károlyi Amy. Tudósok közötti szép munkamegosztást és együttműködést mutatott fel a közelmúltban elhunyt Skrabski-Kopp hp. Kicsit hasonló felállást mutatott Polcz Alaine és férje, Mészöly Miklós. Telik-e elég figyelem egymásra, telik-e elég tehetség mindkettőben ahhoz, hogy felfigyeljen rájuk a nagyérdemű? Megválaszolatlan, egyénre szabott, kutatásra váró kérdések ezek. Találkoztam már negatív példával is, de azt fedje jótékony homály.     
Összefoglaló az 1Mak 15-höz. Simon megöregedvén fiait kéri fel a népért való harcra. Fia, János 20 000 emberrel indult Kendebeusz ellen. A síkság melletti patak túloldalán hatalmas sereget talált. Mivel lovasaik számbeli fölényben voltak, a saját kisebb számú lovasait a gyalogsággal vette körül. És átlépte a patakot. Kendebeuszt legyőzte, akinek 2000 emberét levágták. János testvére Júdás is megsebesült a csatában. Jerikó parancsnoka Abubusz fia, Ptolemeusz volt. Fogadást rendez Simonnak és fiainak. Leitatta majd megölette őket, rosszal viszonozva a jót. János nem volt közöttük akkor. Jelentették neki, hogy mi történt, és hogy az életére törnek. Ő elfogatta a merénylőket és kivégeztette. János lett a főpap. Közöm. Sok félét lehet hallani: Nincs jobb egy jó ellenségnél. Rosszindulatára mindig fel lehet készülni. De az ellened forduló barát hátbatámadására nem. Hiába figyelmeztet a közmondás: Jótett helyébe jót várj! Nem mindig történik így. Hogy mai példákat soroljak: Egy politikus, egy politikai közösség tehet országának annyi jót, amennyi csak belefér, rendszerint megkapja a magáét. Vagy: Az Afrikából menekülők tengerbe hajították a keresztény társaikat, majd kikötöttek Európa déli csücskén, hogy a keresztények fogadják be őket. Nagyon megdöbbentem rajta. A konkoly és a búza együtt nőnek az aratásig. De csak az aratásig. Addig a konkolynak van lehetősége magát teljesen átépíteni. Búzává.