Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Mert
Ég a napmelegtől a kopár szík sarja,
Tikkadt szöcskenyájak legelésznek rajta;
Nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben,
Nincs tenyérnyi zöld hely nagy határ mezőben.
Petőfi Sándor és a jó Jean D’or úgy kb. 170  éve beszámoltam már arról, amiről napjainkban is oly sokan. Akkor is tüzesen sütött le, ma is tüzesen süt le, akkor is fölösleges volt sütnie oly nagyon, ma is (hiszen – szoktam mondani – minek fűteni a flasztert, mikor amúgy is olyan meleg van); továbbá csakugyan ég a napmelegtől a kopár szík sarja: Ezt a napmeleget érzi mezítelen talpam a frissen újra nyitott B.-Lábdihegy-i strandon. Érzi a forróságot, érzi a tüskés sarjak bökését, mert a kánikulában nincs egy árva fűszál a tors közt kelőben, s csakugyan nincs tenyérnyi zöld hely a nagy határ fürdőben.
Még leltárt se tudok írni nyolc nap kihagyása után, még slágvortokat se.
Résztvevők: Tücsi nagyi, én Elvi, Levi, Domi, hétvégén még többen.
Napi program: Keltünk, unokáztunk, reggeliztünk, strandra mentünk, ebédeltünk, enyheséget vártunk, strandra mentünk, vacsoráztunk, boglyák hűvöse helyett a ventilátorok elé ültünk, hogy enyhítse a forróságot. Vizes vászonkalapban igyekeztünk a strandra, vizezett vászoninggel szálltunk szembe a lankadatlan forrósággal.
Kilépve a nyaraló hűvöséből a szállóige jutott eszembe. Hogy nem sül ki a szemed? De nem azért hallottam belülről, mert valakiken megakadt a szemem, hanem mert olyan forróság csapta meg, hogy tényleg majdnem kisültek a szemgolyóim.
Általánosságokról számolhatok be. Levegőt veszel, és úgy érzed, nincs a levegőben oxigén. Forró, nem tud áthűlni a tüdőd, nem tud lehűlni a tested. 
A bő hetes kánikulát így is jó körülmények között éltük túl (van jobb a Balatonnál ilyenkor? Aligha.)
Készült 200 kép. Majd néhányat mutatok.
Állatok: gyíkocskák, seregélyfelhő, kócsag, szürke gém, meztelen csiga, rigók, sok-sok gyötrő szúnyog.  
Növények: dinnye, őszibarack, málna, sárgabarack, körte(lekvár), cukkini és társai.
Italok: Fröccsök, sörök, tejeskávé, bodzaszörp, cola.
Ételek: Frissen készített ebédek, előzőnapi maradékok. Majdnem lángos is.
Utazás: Oda-vissza a Kékhullám nevű sebesvonaton. Oda IC hűvös légkondis kocsiban, vissza hűvös, huzatos kocsiban.
Visszaúton 43 év házasság után megnevetettem a feleségemet. A tó északi partján vonatunk berobogott az alagútba. Nem túlságosan nagy ez az alagút, de ahhoz elég nagy, hogy átmenetileg teljes sötétség honoljon benne. A sötétség leple alatt előre hajoltam, s amint világosodni kezdett, nagyot cuppantottam, mint aki éppen befejezi a titokban folytatott csókolódzást. Feleség vette a poént, és jót nevetett idétlenkedésemen.
Itthon Budapest is átszellőzött, de nem úgy bezárt lakásunk. A balkonnövények rendesen megsínylették a hatalmas hőséget. Azonnal szellőztettünk, s jó időbe telt, mire visszahűltek a falak, a bútorok, a legkisebb helyiségünk is. Most kellemes szél járja át otthonunkat, bárcsak így maradna.
Este későig dolgoztam a képek első megformálásán. Ma elolvastam a szokásos weboldalakat, hogy tájékozódjam: kedves ismerőseim hogyan élték meg az elmúlt hetet.
Nagyjából képbe kerültem. Kinek-kinek köszönet érte.
Lectori salutem!