Mickey webnaplója

Hinnye! Mennyi dinnye! Csányi a dinnye? Ha ezeket olvasva nem indult el a nyálelválasztásotok, nem szeretitek a dinnyét. Quale? Quale, quale? – kérdezné az olasz. Hiszen annyi fajta van. Gyerekkorunkban csak két félét ismertünk. A sötétzöld küllemű görögdinnyét, és a sárgadinnyét. Utóbb szakosodott a piac kanadai, sárga bélű, világos külsejű görögdinnyére, és a kőkemény, a zöld húsú, a sárga bélű, az ananász, stb. sárgadinnyére. A reklám szerint valamennyi mézédes. Mert az EU-ban nincs lékelés, csak otthon derül ki, hogy igaz-e a reklámszöveg. Magam mindkét fajta dinnyét szeretem, az angolok által watermelonnak, a franciák pedig pastèque-nak becézett görögdinnyét, és a sárgát is. Jó gyümölcs a dinnye, illetve nem az. Termesztéstechnikáját tekintve zöldségféle, annak is egy különös formája. A görögdinnye lehet ugyan Görögországból származó, de nevének semmi köze nincs hozzájuk. Dél-Afrikából ered, s szerepel az egyiptomi hieroglifák között. Köze nincs a sárgadinnyéhez. Van ilyen. A sárgarigó sem rigó, csak a fekete. [Helyreigazítás: A M. Etimológiai Szótár szerint van. Hozzánk bizánci közvetítéssel érkezett. Sorry ]
A dinnye hűtve finom. Nagyapám a gémeskútba eresztette le a dinnyét, s csak ebédkor húzta fel. Az ideális hőmérsékletű volt a legvadabb nyárban is.
Mesélték, hogy valaki élve a görögdinnye nevével, hazarugdosta-görgette a dinnyét, hogy megspórolja a cipelést. Duplán „jól járt”. Megennie sem kellett. Az utca érdességei homogenizálták a dinnye állagát.
Afrikai orvos barátunk mondja: Prosztatára dinnye a legjobb orvosság. Kérdem, melyik dinnye? A görög, a sárga? Határozottan megismételte: Dinnye. Mindegy, hogy milyen. Remélem, jobb hatású, mint a tökmagolaj és a kisvirágú füzike.
Gyerekkori élményemmel zárom dinnyés (két napja utaztunk át Dinnyésen) posztomat. Apánk felakasztotta a jól szidolozott rézkilincsre nadrágszíját, és megfente a bőrövön a borotváját. Közben dúdolgatott. Többnyire – nem tudom, miért – Schumann Schmetterling-jét dudorászta. Tán jó volt a borotvafenéshez a ritmusa. Szöveget is szerkesztett hozzá:
A dinnye, dinnye, dinnye, dinnye, dinnye, dinnye jó... x-szer ism. Ellenőrizhetitek, valóban ez a Pillangó c. darab ritmusának a pattogása.
Ízelítő a Jób 23-ból. Jób így válaszolt: „Ó, ha tudnám, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal volna tele a szám, és amit mond, azt elfogadnám... legalább meghallgatna. Igaz ember szállna vele perbe, Ha keletre, nyugatra, északra s ha délre fordulok, nem látom ott... ha próbára tesz, aranynak minősít. Én megtartottam útját... ő Keresztülvisz mindent, amit csak akar. Így a sorsomat is beteljesíti... Isten volt, ki hagyta szívem elcsüggedni, ... elrejt előle a sötétség, előlem meg homály fedi el a jelenlétét.” Közöm. Nem véletlenül hívjuk Mennyeinek az Atyát. Atyánk, aki bennünk akar lakást venni, és a végtelenben lakik. Ennek a kettősségnek az ember által való felfoghatatlansága fogalmazódik meg Jób sóhajtásában. Igaz ember (azaz szent) szállna vele perbe – mondja, és igazat mond, feltételezve helyes lelkiismeretét. Az égtájak felé fordulva nem találja Istent. Krisztus mondja: „Az Istent nem látta senki.” Én se, Jób se. Isten lélek. Ezért van homályban jelenléte Jób előtt. Maradjunk abban, hogy nemcsak előtte. Ám ettől még tiszta marad a szíve: „ha próbára tesz, aranynak minősít”. Rólunk is minden leég az Istennel való találkozáskor, csak a szeretet (arany) marad meg. Jó ezt szemünk előtt tartani. Az szeret, aki ezen munkálkodik, aki a szeretet civilizációja létrejöttén dolgozik.