Ha előzni akarok egy autót, vissza kell kapcsolnom alacsonyabb sebességfokozatba és beletaposni a gázba, hogy felpörögjön az autóm. A tankönyvek az írják, hogy legalább 20 km/h sebességkülönbség kell ahhoz, hogy a manőver elég jó ütemben befejeződjék.
Ha átírsz egy slágert, sokkal jobbnak kell lennie minden vonatkozásban, mint az eredetinek, hogy jó alkotás benyomását keltse. Volt ilyen. Egy magyar slágert, a Kismadárt írtak át Winwoodék Little Bird-re és utóbbi előadásmódja lényegesen érdekesebb volt, mint magyar megfelelője. Brahms Magyar táncok karakteresebbek, mint a csupasz dallamok, amelyeket felhasznált hozzá. Ugyanez igaz a Liszt Ferenc által felhasznált műdalok melódiáinak a felturbózására is.
Ha egy könyvet írsz át, meg kell próbálni a lelkét átmenteni. Nem mindig sikerül ennek a kényes egyensúlynak a megtartása. Akkor lenne jó, ha az egyes, fakóbbra sikerült mondatok az eredetinél érdekesebb nyelvi megoldásokkal fordított mondatokkal párosulnának.
Szokták emlegetni, hogy a Karinthyék által fémjelzett Micimackó-fordítás túllőtt a célon, más karaktert kapott a mackó – érdekesebbet, humorosabbat.
Más esetben kifejezetten megjavította az eredeti rajzfilmsorozatot a magyarra való fordítás, a rímhányó Romhányi jóvoltából.
Egy komolyzenei mű interpretációja is lehet jó vagy rossz. A karmestert segíthetik a komponista tempóra, előadásmódra vonatkozó jelzései. Ezeket vagy betartja a dirigens, vagy sem. Beethoven VII. szimfóniáját Toscanini vezényelte a szerző utasításának megfelelően. Egész másképp szól, mert ő megértette, hogy egy minden tételen áthúzódó motívum határozza meg az előadásmódot. Sokan esnek abba a hibába, hogy lelassítják a II. tételt, olykor a harmadikat is.
Tegnap írtam Szörényi-Bródy rockoperájáról. Látványosra sikerült az előadás, de Isten bocsássa meg nekem, amiért így érzem: nem mindig sikerült megközelíteni a 32 évvel ezelőtti hamvasságot. Sem hangszínben, sem hangterjedelemben, de még csak érzelmi töltetét tekintve sem. Időről időre át lehet koreografálni a művet, átértelmezni, és az éppen aktuális normákhoz igazítani, hogy mondanivalója az maradjon, aminek megálmodták a szerzők. (Ismereteim szerint a rendező ezúttal ugyanaz volt, mint az ősbemutató alkalmával.)
Kétségtelenül nehezebb dolga volt. Ez már nem az első szerelem. Láttuk azóta Erdélyben, látta, aki látta Szegeden, s láttuk most (a tévében). Lehetetlen tehát az újdonság varázsával előrukkolni. Nos, éppen ezért kell még sokkal kiválóbbra fogni az interpretációt, hogy mégis élménnyé legyen bennünk. Ez tehetséget próbáló feladat, és nem mindig sikerül.
Az átfogalmazásokról még annyit, hogy ízlések és pofonok különböznek. Itt csak két felújítást említek. A pannonhalmi apátság templom bútorainak és a bp.-i piarista kápolna berendezéseinek az átállítását minimal-artra. Kicsit neccesek ezek a próbálkozások. Az enteriőr lecsupaszítása és az épület díszes stílusa könnyen disszonánssá válik egymáshoz képest. A Mátyás-templom új csillárjai sincsenek mindenki kedvére.
Viszont szerintem jót tett a Bosnyák téri templomnak, hogy csúcsot emeltek az épület bal oldalára. templomszerűbb lett, s stílusában alkalmazkodik a korábban elkészült épülethez.  
Összefoglaló a 17. zsoltárhoz. Elég hosszú szöveg ahhoz, hogy ne kerüljön egy poszt végére. A címe érdekes: A tiszta szívű ember könyörgése (ima Dávidtól.) Az ima csakugyan arról szól, amit a címe ígér: Egy olyan ember imája, aki magát tisztaszívűnek tartja. Egy antropomorf Istenhez szóló fohászkodás. A bizalom egyik jele: a tegeződő forma. A kisgyerek is tegezi szüleit (legalábbis ma). Hallgasd meg, Uram, igaz ügyemet... hozzád kiáltok és te meghallgatsz, fordítsd felém füled, jusson eléd szavam! Nem lelsz hamisságot bennem, nem vétkezik a szám (én jó vagyok – mondatja Dáviddal lelkiismerete). Mások nem jók, hiszen így fakad ki: elleneim bőszülten körülvesznek, szemük azt vizsgálja, hogyan teperhetnek földre, olyanok, mint a zsákmányra éhes oroszlán. Majd javasolja az Úrnak, hogy amazokat áldja meg földi életükben, de saját magának jobb sorsot kér: hogy igazságban megláthassa Istent színről színre, és hogy az Úr arca töltse be őt, ha felébred. Közöm. Szabályos az ima. Dávid lelkiismeretében nem kívánok kotorászni. annyi tudható róla, hogy az Isten kegyeltje, választottja. Kapcsolatuk megmarad, noha Dávid olykor elcsángál az igaz útról. Mindenesetre „a jobbik részt” kéri, az örök életet. Mivel eléggé általánosítható jelenségekről beszél, szinte mindenki imádkozhatja a nap bármely szakában. Mert hát kinek nincsenek rosszakarói, s ki ne szeretne magának örök boldogságot. Ezekről próbál meg párbeszédet Istennel Dávid.