Nemzetenként is eltérnek egymástól. Amit a német Richtungnak (irány) ismer, a francia a latin szóból képezi: direction. Ám találkozásunk első alkalmával zavarba ejtettek a francia jelzések. A város iránt való kérdezősködésünkre a francia azt válaszolta, hogy tout droit. Persze nem értettem, azt hittem, mindig jobbra kell kanyarodni. Ajaj, akkor visszaérek oda, ahonnan elindultam. Ám mindig egyenesen értelmű ez a kifejezés. A másik meglepetés: az útkereszteződésnél nyíl mutatja, hogy haladjak tovább. Ám a betorkollás túlsó végén nyíl mutatja, hogy haladjak visszafelé. Tettem néhány kört, amíg úgy határoztam: Lesz, ami lesz, a két nyíl között fogok haladni. S csakugyan. A két nyíl innen és onnan mutatott rá arra az útra, amelyen haladnom kellett.
A német precíz. Szabó Feri szokta volt kaján mosollyal mesélni: Das See ist hundert Km. Később: Das See ist fünf Km. Még később: Das See ist halb Km. Szinte a célegyenesben: Das See ist fünfzig Meter. A partján: Das See.
Útjelzők a napi evangéliumi szakaszok is, terelgetve bennünket örök célunk felé. Ezek az útjelzők soha nem tévesztenek meg és biztosan eligazítanak, de mi valamiért újra meg újra kijátsszuk őket. van saját elképzelésünk, azt hisszük, hogy kikerülhetjük a megpróbáltatásokat, vagy éppen elcsábulunk gyengeségeink okán. Jobb esetben csupán nem érjük fel ésszel és ezért követjük saját makacsa természetünket. Megnyugtató, hogy ezek a jelzések maradandók. Mindig ugyanazt az irányt mutatják, s visszavárnak minden csellengőt, tévúton botorkálót.
A turista jelzések se tökéletesek: Hiányosak, némelyiket az elágazások után teszik ki, a fordulónál nem. Tán azt vélik, hogy mindenki tudja, itt jobbra kell haladni. Persze lehet, hogy odvas fára téve odalesz a fa, mert kidönti a szél vagy a favágók. Egy sziklára festett jelzést benőhet a moha, lecsúszhat egy kisebb hegyomlás alkalmával...
Apropó botorkál. Van, aki jól bírja magát és hosszabb turistautakat tesz meg, esetleg vállalkozik a Szent Jakab útra, amely hosszabb alkalmasint, mint az országos kéktúra. Van, aki egy-egy várost keres fel, és boldog büszkeséggel szegezi botjára a városok nevét.
Van, aki csak a lakásában képes a legszükségesebb utakat megtenni. Botjára vajon milyen feliratokat szögezhet?
19. ZSOLTÁR. ISTEN NAGYSÁGA (A karvezetőnek – Dávid zsoltára.) Az egek hirdetik Isten dicsőségét, az égbolt vallja kezének művét. A nap továbbadja a szót a másik napnak, az éj jelenti a hírt az éjnek. Nem beszéd ez, nem szó, hang nem hallható, a hír mégis terjed, szerte a világon, a szózat elhangzik a föld határáig. Ott vert sátrat a napnak: mint a vőlegény, lakából úgy kel fel, s ujjong, akár a hős, aki megfutja pályáját. Az ég egyik szélén kel és siet a másik szélére, tüze elől semmi sem rejtőzhet el. Az Úr törvénye tökéletes, enyhíti a lelket. Az Úr tanúsága megbízható, a balgát bölccsé teszi. Az Úr parancsai egyenesek, földerítik a szívet, útmutatása érthető, megvilágítja a szemet. Az Úr félelme tiszta s örökké megmarad. Az Úr ítéletei igazak és mind jogosak, értékesebbek az aranynál, a tiszta aranykincsnél, szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél. Szolgád hűségesen megtartja őket, hisz követésük bő jutalmat terem. De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt! Őrizd meg szolgádat a kevélységtől, nehogy hatalmába ejtsen! Akkor mentes maradok a bűntől és tiszta a súlyos vétektől. Teljék örömöd számnak szavaiban, s engedd, hogy szívem szándéka elérjen hozzád, Uram, menedékem, üdvözítőm! Közöm. Minden az Istené. A teljes valóság. Az egész világegyetem (a nap továbbadja a szót a másik napnak... a föld határáig... mindent megvilágít (semmi sem rejtőzhet el) Az isteni törvények tökéletesek,ítéletei igazak, „szavai édesebbek a méznél, a lépből kicsordult méznél”, sokszor idézik mindmáig. Dávid azt kéri, hogy méltó lehessen ahhoz, aki a menedéke, Ura és üdvözítője. Nagyon alkalmas mindennapos használatra ez a zsoltár annálfogva, hogy helyén kezeli a viszonyokat. Betájolja: ki ő, ki az Úr, milyen koordinátákat szabott neki/nekünk.