Mickey webnaplója

„Elvtársak, még három nehéz év vár ránk, aztán jobb lesz.” 60 éve várom a három nehéz év elteltét. A komfort csakugyan növekedik, a komfort okozta rabszolgaságunk úgyszintén. De most az időjárásról akarok megemlékezni. Ugye az idei ötödik hőségriadó kulminál. S a tévé szakirányú bölcsei szerint még három nehéz nap vár ránk. (Az biztos. A többit Isten tudja.) Mint mondják, kánikulával búcsúzik a meteorológiai nyár. A nyár lehet, de ki tudja, milyen ősz elé nézünk. Az is biztos, hogy a menekültáradattal párhuzamosan az afrikai eredetű forróság is „begyűrűzött”.
Szerintem az ellenőrizetlen szándékú tömegek beözönlését az EU-ba vagy a gócok kialakulása helyszínén lehet megakadályozni, vagy sehogy se. Elgondolkodtató: Ha egy papírok nélkül érkező, nyelvemet nem beszélő vadidegen be akar költözni hozzám, vajon beengedem-e a lakásomba? És ha az országba akar bejönni? Vajon ha én papírok nélkül Svédországba kívánok letelepedni, megtehetem-e? Mert a menekültek erre vállalkoznak, s tehetik. Itt abbahagyom a valóság abszurditásával kapcsolatos kérdéseim folytatását.
Inkább néhány itthoni epizódot villantok fel a nap eseményeiből.
- T. kétfélét főz. Kettőnknek és a fiataloknak. Ők kapnak burgonyát és levesbe tésztát, mi nélküle kanalazgatunk. Úgy tűnik, hajlamosak volnának elfogadni, és az általunk is ehető ételeket elfogadni. Meglátjuk, mit hoz a jövő.  
- Nem tudom, hol tart a mostani generáció beskatulyázása. A háromévesek az Y-generációhoz tartoznak-e? Levi (3,5) simán mobilozik, ha hívást kap. Nagyi barkácsolt neki egy pár „gólyalábat”. Műanyag-vödröcskéken lépdel a fickó, madzaggal tartja lábán a magasítókat. Kapom a kamerát, hogy lefényképezzem. Mire ő selypesen: „Nagypapa, nem tudsz videjózni?” (Tudtam.) Azonnal kíváncsi lett az eredményre.
Tegnap pedig két mérőveszőből útvonaltervet állított össze Budapest és Szombathely között Győr érintésével, és egy leágazást mutatott a Balatonra. Volt ennek előzménye, mert a papa kinyomtatott korábban neki egyet, hogy Balatonról hogyan jövünk haza vonattal. S a papír ábráját nézegetve megbeszélték, hogy mennyi van még hátra.
- Az egyéves Domival is lehet már játszani. Mivel élvezi a négykézlábazást, szívesen veszi, ha valaki ugyanígy követi. Ma utána uszult Levi, s a papa. Kisebb szerelvényt alkottak, ahogyan kergették egymást.      
26. ZSOLTÁR. AZ ÁRTATLAN IMÁJA (Dávid zsoltára.) Szolgáltass nekem igazságot, Uram, mivel ártatlanul élek, s bizalmam az Úrban nem rendült meg! Próbálj ki, Uram, és vizsgálj meg, fürkészd ki szívem és vesém! Hiszen jóságodat szemem előtt tartom és igazságod szerint élek. Nem ülök azok közé, kik a rosszat teszik, és az álnokokhoz nincsen semmi közöm. Gyűlölöm az összesereglett gonoszokat, s az istenteleneknél nem időzöm. Bár ártatlan vagyok, mosom a kezem, és körüljárom oltárodat. Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet. Szeretem házadnak táját, a sátrat, hol dicsőséged honol. Lelkem ne veszítsd el a bűnösökkel, sem életemet a vérengző emberekkel! Erőszak tapad a kezükhöz, s jobbjuk kész a megvesztegetésre. Én azonban ártatlanul élek, ments meg, Uram, és könyörülj rajtam! Lábam egyenes úton jár s téged dicsőítlek, Uram, a közösségben. Közöm. Nem tudom, hogy ki mennyire él ártatlanul, mennyire igaz az élete. De elmondhatjuk-e tiszta szívvel, amit Dávid igen: Hangosan hirdetem dicsőségedet, elbeszélem minden csodatettedet. Szeretem házadnak táját, a sátrat... Ez a baj földrészünkkel. Magunk rendeztük be magunknak, s most láthatjuk, hogy mennyit ér. Persze nem lehet minden logikátlannak tűnő történelmi húzást előre látni. De az Istenre hagyatkozni, hirdetni dicsőségét, elbeszélni, hogy miképpen lépett be gondviselésével az életünkbe, s ráérezni a templomra, mint a szakralitás helyére, ehhez kell transzcendensre irányuló hallás, az égi adás vétele.