Mickey webnaplója

Jól hangzik, lehetne egy Benedek Elek-mese címe akár. Alig volt több közük egymáshoz, mint hogy mindkettejük neve y-ra végződik. Egy ügyben mégis találkoztak: a bicsérdizmus ügyében. Három levélváltás esett közöttük, bár nyugodtam írhatnék pengeváltást is. Annyit előzetesen, hogy Bicsérdy könyvet írt arról, hogy az általa diktált vegetárius étrend hatására az ember 120 évet megél. Karinthy nem maradt adósa Bicsérdynek. Feldobott magas labdáját azonnal lecsapta. Sorolja, hogy mi mindenről hajlandó lemondani, s számon kéri Bicsérdyn, hogy mit is kínál helyette cserébe. Idézem: „Drága Bicsérdym, önnek sejtelme sincs a matematika legelemibb törvényeiről, a különbségről, amely a tartam és a tartalom, a mennyiség és minőség közt fennáll. A tartalmat nem lehet tartammal pótolni... Nekem vagy egy boldog percet ajánljon ön, vagy pedig a halhatatlanságot..., de huszonhárom méter szegélyben és tíz kiló semmiben és száz esztendő életben nem egyezem ki.” Két megjegyzést fűzök az előzőekhez. Az egyik, hogy egyikük sem érte meg a 120 évet. Karinthyt agyvérzés érte Siófokon nyaralásuk alkalmával, és ez végzetes lett. 53 éves korában elhunyt (és a maga módján halhatatlan lett). Bicsérdy pedig nem természetes halállal halt meg. Amennyire tudom, az USA-ban tartott előadássorozatot, ahol is kiesett utazás közben a nyitott vonatajtón, és 79 éves korában meghalt ő is. PS. Titkárnője közlése szerint vizet prédikált és bort ivott, amennyiben ugye vegetárius étrendről prédikált, miközben ő maga nem vetette meg a csirkehúst. Igaz – titokban ette.
A másik megjegyeznivalóm: Igaz, hogy az üres tartam mit sem ér, de tartalom e világon csak akkor képzelhető el, ha a tartam lehetővé teszi. Kapott időtartam nélkül nem lehetséges tartalommal megtölteni a nem létező életünket. Ergo az élettartam nem garanciája, de lehetősége a hosszú és tartalmas életnek. Rajtunk múlik, hogy életünk tömlőjét mivel pakoljuk tele. Még egy megjegyzés: Ha kiestünk az időből, nincs egymásután, hanem talán időtlen intenzitás van, ahol a tartam egybeesik a tartalommal. Mondhatod, hogy hisz a piszi. Nem tudok mást válaszolni, mint hogy én így képzelem. Igazam valóságos voltának az esélye annyi, mint ha egy két dimenziós (lapos) emberke a tér természetéről tartana előadást, vagy ha a magzat arról beszélne, hogy milyen odakint az élet.   
36. zsoltár: A BŰNÖS VAKSÁGA, ISTEN JÓSÁGA (A karvezetőnek – Isten szolgájától, Dávidtól.) Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem. Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli. Szájának beszéde gonoszság és csalás, megszűnt okosat gondolni és tenni a jót. Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik. Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig. Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye. Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője. Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában. Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából. Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot. Jóságod tartsa meg, kik tisztelnek téged, a tiszta szívűeket őrizd meg hűségedben! Gőgös lába ne taposson rám, és bűnös keze ne mutasson ajtót! Lám, a gonoszok összeesnek, a földre buknak s többé már föl sem kelnek. Közöm. Akik a mammon szolgái, a hamisságra adják életüket, azok szeme előtt egészen más dolgok lebegnek (pl. a profit, a haszonlesés), mint az Istenre figyelés. A zsoltár középpontjában áll, amin megakadt a szemem: Milyen drága a te kegyelmed. Csakugyan drága? Hatásában feltétlenül, olyannyira, hogy meg se tudjuk fizetni: „Minden kegyelem”. De vajon a mi szempontunkból csakugyan drága-e? Egyáltalán nem. Ingyenes. Egy lombos fa mennyiért nyújt árnyékot? Egy friss szellő mennyiért üdít fel? Egy szerencsésen elkerült balesetért mennyit fizetünk? És így tovább: a szellemi értékekért sem adunk pénzt, a jó hallásért se, tehetségeinkért se. Minden kegyelem. Tenálad van az élet forrása, a te fényedben látjuk a világosságot. Pucéran és koldusszegényen jövünk a világra. Minden gazdagságunkat ajándékba kapjuk. Hát szolgáljunk velük!