Az EU-ban védettséget kapott a seregély. Erre mit léptünk? Védetté tettük a szőlőskertek dézsmálóit, a hatalmas „felhőkben” szálló seregélycsapatokat. Aztán mivel Nyugaton kihalófélben vannak a szarkák, védett fajnak jelentették ki, s mit gondolnak, mit tettünk? Védetté nyilvánítottuk azt a madarat, amely meglehetősen sok kárt okoz a kisebb madarak pusztításával, miközben szarka szarka hátán hemzseg, nem lévén természetes ellensége, amely irtogatná, ritkítaná, megpróbálná féken tartani hatalmas szaporodási hajlamát.
Bőven találkoztam hát seregélyekkel és szarkákkal, viszont nem emlékszem rá, hogy a fakóbarna-kék-fehér kombinációjú bögyös madárhoz volt-e már érkezésem. Eme madár szépséges, és egyetlen példányába akadtam bele itt a ház melletti fákon. Egyikről a másikra szállt. Esélyem nem volt rá, hogy a különben rejtőzködő jószágot lefényképezzem. Viszont a google jóvoltából beazonosítása sikerült. Csakugyan szajkót láttam.
***
Valamikor 2014 márciusában fogtam hozzá a Biblia egyes fejezeteinek az átolvasásához (és még a felénél sem tartok), átgondolásához, hogy a legnyilvánvalóbb, a nekem legszembeötlőbb, engem megszólító versek olvastán a belőlem feltörő gondolatokat megosszam azokkal, akiket vonz a téma. Nem gondolom, hogy mások agyátmosása volna a célom, inkább csak lehetőség arra, hogy együtt gondolkodjunk az Írás aktualitásaival. Igazából ezt szeretném igazolni, no meg azt, hogy mindenkinek való, mert egyetemes érvényű, rassztól, végzettségtől, nyelvtől, bőrszíntől függetlenül, azaz katolikus. A szlengből vett Közöm azt kívánja kifejezni, hogy mi közöm lehet és van ma a több ezer éves iratokhoz. Eddig mindig volt „közöm”. Ezt taglalják a posztok végén található szösszenetek.
62. zsoltár. ISTEN AZ EGYETLEN REMÉNYSÉG (A karvezetőnek, Jedutun szerint – Dávid zsoltára) Lelkem Istenben lel nyugalmat, segítség csak tőle jön. Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg. Meddig fenyegetitek még ti mind az egyet, hogy ledöntitek, mint az omlott falat, mint a düledező várfalat? Csupán csalást eszelnek ki, akiknek hazugság az örömük. Hazugság van a szájukban, s kívánják az áldást, bár szívükben átkot hordoznak. Istenben keress, lelkem, nyugalmat, segítség csak tőle jön! Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg. Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem. Népem, remélj benne minden időben! Öntsétek ki előtte szíveteket, hiszen Isten a mi menedékünk! Ádám gyermekei olyanok, mint a fuvallat, az emberek fiai csalfák. A mérlegen gyorsan emelkednek, együtt is könnyebbek, mint a fuvallat. Ne bizakodjatok a hatalomban, ne dicsekedjetek rablással, s ha javaitok gyarapodnak, a szívetek ne tapadjon hozzá! Egyet szólt az Isten, két dolgot értettem belőle: Istené a hatalom és tiéd, ó Uram, a kegyelem. Te megfizetsz mindenkinek tettei szerint. Közöm. Olvastán azonnal egy taizéi dallam magyar szövege tolakodik elő bennem: „A lelkem csak az Úrnál csendesül el, nála béke vár. Csak nála lelhet nyugodalmat lelkem, nála béke vár.” Olyan ennek a dallama, mint egy égi rádió hívójele. Szakadatlanul ismételhető, és nyugtató, istenhívogató dallam és szöveg. Lengyelül találtam meg a youtube-on. Rákereshet, aki nem ismeri. Dávid is ismételgeti. (Megdöntöttem ezeket a verseket.) Tanulhatunk Dávidtól egyebet is: Istené a hatalom és a kegyelem. Megfizet mindenkinek tettei szerint. Heltai Gáspár megfogalmazásával zárom: „Kiki mindezt ezokáért eszébe vegye.”