Amire nem volt időm vagy kedvem, vagy egyik sem, arra most megadatik időt szakítanom. Egyelőre nem annyira a saját életem regényes, mint inkább az olvasás lehetőségből következő igény, amely regényekre irányul. Nem gondoltam volna, de rengeteg a pótolnivalóm: Végigolvastam a Kereszteseket, a Halljátok az igét, s tudja Isten még miféléket. Jelenleg Móra jól megírt Aranykoporsóját falom, hogy aztán átengedjem magamat Thomas Mann két könyvének, a József és testvérei c.-nek és Buddenbrook háznak. Mi tagadás, olvasatlanul hever a Dzsungel könyve és egy Dékány András-kötet. Ám a két utóbbi ifjúsági regény. Még várok velük, hátha közben átlibbenek a második gyerekkorba, s mint újra fiatal nekiugrom ezeknek is.
Majd meglátjuk.
Egyáltalán nem biztos, hogy hosszasan rendelkezésemre áll majd az elégséges és nyugodt idő, hogy belemerülhessek ezekbe a hosszú írásokba.
Azért próbálkozom.
D-nél olvastam egy ferences szentenciáját: Ne vakard azt ma, ami holnap fog viszketni.
Értettem.
Szót fogadok: Kezemet lefogom, és megvárom, azt az időt, amikor viszketni kezd a vakarandó.
76. ZSOLTÁR. HÁLAÉNEK (A karvezetőnek húros hangszerre – Aszaf zsoltára, ének) Ismertté vált Júdában Isten, nagy az ő neve Izraelben. Sálemben áll a sátora, Sionban van a lakóhelye. Ott törte meg az íj villámait, a pajzsot, a kardot és a háborút. Jöttél, te Hatalmas, fénybe öltözötten: hegyekre szóló zsákmányt szereztünk. A büszke szívek is zsákmányul estek, most már álmukat alusszák, a harcosok karja lehanyatlott. Jákob Istene, harsány kiáltásod előtt megtorpantak a lovak és a szekerek. Rettenetes vagy! Ki állhat meg előtted, haragod hatalma előtt? Az égből kihirdetted az ítélet szavát, a föld megrendült, és csendesség lett, amikor fölkelt az Isten ítéletre, hogy szabadulást hozzon minden tűrőnek a földön. Mert az emberek haragja is megdicsőít téged: akik megmenekülnek a haragtól, azokkal felövezed magad. Tegyetek fogadalmat az Úrnak és váltsátok valóra! Mindnyájan, akik körös-körül vagytok, hozzatok ajándékot a Félelmetesnek! Neki, aki a fejedelmek lelkét összetöri, aki rettenetesnek mutatkozik a föld uralkodói előtt. Közöm. A hála itt arról szól, hogy a zsidók ellenségeit az Úr olykor összetörte. Istent hatalmasnak, rettenetesnek, erősnek, félelmetesnek, ítélkezőnek, haragosnak, mutatja a zsoltáros. Hatalmas is, erős is, de hatalma a szeretet hatalma. Erejét béketűrésbe burkolja. Már elléptünk ezektől a rémisztő képektől. Isten halhatatlan, hosszan tűrő, irgalmas és tökéletes. Isten a szeretet. Isten szentebb minden teremtménynél. Ingyen szeret. Áldozatot hoz, nem is akármilyet, mert szeret. Fiát adja értünk, mert szeret. Szereti az ő népét, és szeret mindenkit, mert Isten nem személyválogató.
2015.10.13. 09:54 emmausz
Regényes életem
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr837964100
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek