Mickey webnaplója

Olyan, mint az áprilisi időjárás (mármint ez az október végi). Nálunk tegnap zápor volt, sűrű esővel, Dél-Magyarországon nagy esőzések voltak, Olaszországban, Horvátországban, Szlovéniában pedig kiöntöttek a kisebb folyók, nagyobb patakok, akár fiume, akár r(ij)eka a nevük.
Ma kisütött a nap.
Mire leírtam, teljesen beborult.
Mire a mondat végére értem, kisütött a nap.
Mica és Elvi fogaskerekűzést helyeztek kilátásba a fiúknak.
Nem mondom, hogy most esik, de jókora felhők borítgatják az eget.
Mert az időjárás kiszámíthatatlan, mint az időjárás. Mostanában pláne.
Mivel napokig nem láttuk, csak hittük a napot, felrémlett bennem egy skandináv szerző hangjátéka, melyet a rádióban hallgattam évtizedekkel ezelőtt. Nagyjából sci-fi történet, mely a sivatagi történéseknek éppen e visszája. Ugye a sivatag porszáraz, kivéve azt a néhány órát-napot, amikor többé-kevésbé özönvízszerű esőzés áztatja a sívó homokot. Akkor viszont a kórók virágba borulnak, a rovarok azonnal hozzálátnak a porzáshoz, a párzáshoz, minden él, minden nyüzsög, minden mindet akar – és azonnal.
A hangjátékban fordított a helyzet: mindig borús az idő. Minden folyamatosan szürke, mindig esik az eső. De olykor adódik olyan kiváltságos pillanat, amikor kidugja a fejét a nap, néhány percre, netán órákra.
Ekkor felbolydul a méhkas, kirajzanak a gyerekek az iskolából, mindenki a szabadban tölti az idejét, és igyekszik részesülni a nap ajándékaiból. Felragyognak a színek, lehet bennük gyönyörködni, emelkedik a hőmérséklet, lehet sütkérezni, napozni... hogy azután minden visszaigazodjon a megszokott, hosszas szürkeségbe. Ilyenfajta érzésünk támadhatott a héten – és ma is.
***
A migránsok elindultak hazát keresni Szerbia felé. A szerbek átterelték őket hozzánk. Mi határzárral védekeztünk, sikerrel.
A migránsok elindultak hazát keresni Horvátország felé. A horvátok hozzánk terelték őket. Mi lezártuk a határt eredménnyel.
A migránsok elindultak Szlovénia felé hazát keresni. A szlovének mit fognak lépni?
Hát az osztrákok, ház a románok? Hát a...
81. ZSOLTÁR. A SÁTRAK ÜNNEPÉRE (A karvezetőnek Gát szerint – Aszaftól) Dicsőítsétek Istent, gyámolunkat, ujjongjatok Jákob Istenének! Pengessétek a húrt, verjétek a dobot, lágyan szóljon a hárfa a lant szava mellett! Fújjátok meg a harsonát újholdra, és holdtöltére ünnepünk napján! Parancs ez Izrael számára, és törvény Jákob Istenétől. Rendelkezés, amely Józsefnek szólt, amikor felvonult Egyiptom ellen. Hangot hallottam, amit nem ismertem: „Hátáról levettem a terhet, kezéből kivettem kosarát. Bánatodban hozzám kiáltottál, s én megszabadítottalak; dörgő felhőből adtam választ neked, Meriba vizénél megpróbáltalak. Halld meg, népem, amire intelek, bárcsak hallgatnál rám, Izrael! Ne legyen körödben más isten, idegen istent ne tisztelj soha! Én vagyok az Úr, a te Istened, aki kivezetett Egyiptomból. Nyisd ki a szádat és én teletöltöm. De népem nem hallgatott szavamra, Izrael nem igazodott akaratomhoz. Ezért ráhagytam őket kemény szívükre, hadd menjenek csak saját fejük után. Ó, bárcsak hallgatna rám népem, bárcsak utamon járna Izrael! Akkor rögtön megfékezném támadóit, kezemet emelném összes elnyomója ellen. Akik gyűlölik az Urat, azok is hódolnának nekik, és a sorsuk örökké tartana. Népemet azonban a búza javával fogom etetni és sziklából fakasztott mézzel felüdítem.” Közöm. Az istentiszteletre való felszólítás cselekvéseket sürget: Dicsőítsétek, ujjongjatok, pengessétek a húrt, verjétek a dobot, szóljon a hárfa, a harsona. Mindez nem megy simán. Ezért sóhajt Aszaf: bárcsak hallgatnál rám, Izrael. A felismerés zömmel kegyelem kérdése. Akkor belülről tör fel a dicsőítés, és az igazak részéről pozitív kicsengésű. Érdekes, hogy ebben a zsoltárban is az üdvösségért meg akarnak dolgozni. Nincs tudomásuk róla, hogy Isten ingyen szeret. Ma is.