Mickey webnaplója

Nekem nem sok nevelési elvem volt. A gyerek akkor dominálhat, ha ő tart el engem s nem fordítva. Másképpen: Azért kell nekünk dönteni, mert a gyerek képtelen értelmes döntéseket hozni kellő tapasztalatok híján. Makacsul keresztülvert, „csak azért is” döntései identitászavarokhoz vezethet. Tudnia kell a helyét a családon belül. A nevelés emberekre vonatkozóan is nagyjából (példa)követési effektus. Még annyit szoktam hozzámondani: Keveset tiltsunk, de azt mindig. (Azért olykor lehet a szigorúságokból is engedni, mintegy eljátszva és a polgári engedetlenség megnyilvánulásának tekintve az egyes engedményeket.)
Ám ma a könyvmegállóból magamhoz ragadtam a Tan-Műhely c. periodika 2004/2 számát. Sok érdekes cikk kínálkozott a terjedelmes kiadványban. Ide néhány mondatot citálok, mert új szempontokat adott a nevelés mikéntjéhez. Kicsit meg is lepett, de aztán igazat adtam az eszmefuttatásnak. Winkler Márta idézi Karácsony Sándor gondolatát: „Nevelni nem lehet. Autonóm a felnőtt élete, autonóm a gyereké is: mindkettő a saját életét éli. Tegyünk le róla, hogy nevelhetünk, csupán a gyermek kiművelésén dolgozhatunk” és nem is akárhogyan, folytatja Winkler, hanem saját mintánkon, példánkon keresztül, ahogy a mindennapokat megéljük... rengeteg rítusa van, gyönyörű szép. Ebből az következik, hogy példánkkal, azt kiegészítő szavainkkal a helyes irányt mutatjuk a gyerekeknek. Hiszem, hogy ha kisebb-nagyobb mértékben ellene feszülnek is ezeknek, példánk, szavaink megragadnak bennük, s adott kritikus helyzetben fel fogják használni (ld. ösztönösen, de  működő követési effektus). Nem hiszem, hogy saját nevelési elveimet a kiegészítések miatt vissza kellene vonnom, (már késő!) inkább csak gondolataimat, szempontjaimat gazdagították. Belátom szívesen, hogy minden gyerek, minden felnőtt soha meg nem ismétlődő személyek, így autonómiájukat se kell kétségbe vonni.
144. ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT (Dávidtól) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt. Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted: ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak. Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön! Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó! Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene. Közöm. szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik.
Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene. Az általam kivett két vezérgondolaton érdemes eltűnődni. Mintha nem volna tetszésünkre saját kultúránk, saját identitásunk. Mintha mindig szükségünk lett volna jóságos atyuskákra, megmondó emberekre, akiknek elhittük mézes-mázos beszédét, hitegetését. És hányszor csalódtunk és mekkorát. Mert minden szentnek maga felé hajlik a keze, a prakticista-pragmatista Nyugatnak is. szájuk hamis, hazugsággal, álságos beszéddel teli. Még sincs baj, ha elfogadjuk az Urat Istenünknek. Isten nem téveszt meg, és nem téved. Szívből szeret, s várja viszontszeretetünket. Ezért jó annak a népnek, amelynek az Úr az Istene. Rajtunk is áll.