Mickey webnaplója

Kosztolányi írja (Pesti Hírlap, 1930. július 13.): „Az eszkimók öregkorukban leteszik régi nevüket, újat választanak, hogy ne találjon rájuk a halál. Néhány írónak, aki álnevébe takarózott, sikerült is ez. Jean-Baptiste Pocquelin például Molière-nek nevezte magát. Jean-Baptiste Pocquelin meghalt ötvenegy éves krában. Molière azonban ma is él. Nem találta meg a halál.” (Csak érdekességként jelöltem meg)
A nyelvtudás lélektanához: Nem bontjuk logikai elemeire a szavakat.  Megjegyzésem: így van: Ha Lipcsei és Solti találkozik, soha senkinek se villan be, hogy itt két városnév szerepel, amelyek egy-egy személlyel valamilyen kapcsolatban állnak. Ha azt mondom, Záhony utcai megálló, senki sem fog Záhonyra fókuszálni, hanem egy helyre, nevezetesen arra, ahol a busz megáll.
***
A rím az a csodálatos bódítószer, melyet a költészet anyaga, a nyelv izzad k magából. Előbb bénít, aztán izgat. Előbb leköti az indulatot, aztán feloldja. Előbb gátol, aztán serkent. Eltereli a figyelmet a lényegről, hogy végül igazán a lényegre terelje. Érzéki varázsával álomba bűvöli a hétköznapi értelmet, lecsökkenti a hétköznapi bírálatot, hogy a képzelet szabadon csapongjon. Etc. Lap szélén megjegyzem: Na végre!
A rím csakugyan bódítószer. Úgy erősít rá a költő mondandójára, mint a dallam egy nóta szövegére. Úgy hipnotizálja az olvasót, mint a tévé, a rádió, a hírlapok. A néző, a hallgató, az olvasó gyakorta hivatkozik rájuk: Azt mondták be a tévében, azt mondta a rádió, azt írta az újság...
De hogy igaz-e, arról fogalmuk nincs. A vers még varázslatosabb. Nádorispán látja, Toldit a nagy fával.   
Lehet szikrányit is kételkedni az így ráncba szedett szavak valósághűségét illetően. A szöveg ritmusa, rímjeinek fegyelme minden gyanún felül állóvá teszik a szöveget. Bár Arany figyelmezet, amikor a leplet lerántja a költőkről: „Költő hazudj, csak rajt’ ne fogjanak”.
Ez nagyon igaz.
Merthogy tárgyát tekintve attól még nem igaz egy vers mondandója, hogy rímbe vannak a sorok szedve, annak ellenére nem, hogy el-elbódítanak ezek az egybecsengő sorok. 
Ízelítő a Péld 7-ből Fiam, tartsd meg parancsaimat, akkor boldogan élsz, írd fel a szíved táblájára! A bölcsesség megóv az idegen asszonytól, aki megfogja az ifjút, már meg is csókolja, és azt mondja neki: Gyere, igyuk a szerelem italát. Az az ifjú az életével játszik. ... sokan elpusztultak, akiket tőrbe csaltak. Közöm. Itt arra figyelmeztet Salamon, hogy fia óvakodjon a cédáktól. Ez azért furcsa, mert Salamon kb. 700 feleséget tartott, ágyasainak száma meghaladta az ezret. Lehet, hogy amikor írta, még erkölcsös volt? Lehet, hogy nem ő írta a Példabeszédek tekercsét? Ettől azonban a félrelépések veszélyes következményei fennállnak, mint ahogyan régen is fennálltak. Isten egy férfit és egy nőt gondolt el, amikor házastársaknak álmodta a két nemet.