Hajlamos az ember szilveszterkor, az év utolsó napjára úgy tekinteni, mintha élete utolsó napja lenne. Év vége – az élet vége. Amolyan mintanapnak lehet venni. Szépen kell befejezni az évet.
Születésnapom hasonlóképpen mintanap. Igazán köszönettel tartozom Istennek, szüleimnek, hogy létbe hívtak, létbe küldtek. Ez kicsit ihletetté teszi a napot. Megint csak valahogyan összekapom magamat, hogy méltóképpen ünnepeljem: Megint letudtam egy évet.
Idős emberektől hallottam: Igaz, hogy sok évet megérni nem érdem, no de teljesítmény! Igen, az.
Tehát szilveszter. A polgári év vége (Az egyházi év vége lehet máskor is. A katolikus évvége pl. Krisztus Király ünnepe).
Szilveszterkor sokféle lufi emelkedik az égbe. Pukkanások, lufiszerű fogadkozások, lángadozások, ígérgetések: Az új évben nem iszom többet (de kevesebbet se! – teszik hozzá egyesek csibészesen).
Nekem is van egy szentenciám (mickeyáda): Miért kezdenék új életet január elsején, hiszen még a régit se fejeztem be! Persze ez sem egészen igaz. Csakhogy: ha valamit fontosnak tartok, nem szívesen várok vele Újév napjáig, hanem azonnal belevágok. Vagy később, mint január eleje. Egy példa. Villanyborotvám kezdte megadni magát sorsának. Megvártam, amíg elmúlik a karácsony. Nem szerettem volna villanyborotvát venni karácsonyra. Nem azért cserélek borotvát, mert karácsony van, hanem mert a régi tönkrement.
Tehát az évforduló csakugyan ünnep. Csakugyan sok elhatározás születik ilyenkor. Ám nem ennek van jelentősége, hanem annak, hogy merjünk dönteni, ha szükséges, akár évforduló van, akár nem, és legyünk erősek jó elhatározásainkban. Ez nehezebb, mint nyakkendősen pezsgőspohárral a kezünkben valami nagyot mondani, amire öt perc múlva tán nem is emlékezünk. Ilyen szempontból az összes többi nap ugyanúgy viselkedik, ugyanúgy alkalmas előremutató döntések hozatalára, mint az év utolsó/első napja.
Tartalmas, felvállalós évet kívánok!
Ízelítő a Péld 17-ből. Közöm. Azok maradtak fenn a szűrőmön, amelyeket minden mellékgondolat nélkül és szívesen elfogadok. Hogy mi közöm hozzájuk? Az álló betűkkel szedett kifejtések a saját megfogalmazásaim.
Többet ér egy száraz falat békességben, mint egy hússal telt ház, ahol perpatvar dúl... : Az a jó vita, amit el se kezdtek. Miért? Mert alig akad olyan vita, ahol megkeresik a közös platformot. Így esély sincs a megegyezésre. a szíveket az Úr vizsgálja. ...- Aki szegényt gúnyol, az Teremtőjét bántja... Isten nem személyválogató. - gyermekeinek gyermeke az öreg koronája, a gyerekek díszei meg az ősök. A család összetartása a több generáció együttlakásának a kulcsa. Balgához nem illik ékesszóló beszéd... A megvesztegetés csábító ékszer, akárkihez fordul, megértésre talál... Nagy csábító a korrumpáló. A perpatvar olyan, mint amikor kicsap a víz, vess hát neki gátat, még mielőtt kitör. ... csak az oktalan ember vállal másért kezességet. Fontos a körültekintés, még rokonok között is.... A vidám szív jót tesz az egészségnek, a nyomott kedély emészti a testet. Ma is él. Ld. negatív és pozitív gondolkozás. ... Az ártatlant bírsággal sújtani gonoszság, (de még inkább) a nemest jogtalanul verni. Ma is sokszor igazságtalan ítéleteket hoz a bíróság... Az okos férfi megőrzi hidegvérét. Aki elborul, nem képes tiszta fejjel megítélni szituációkat. Hogyha hallgat, bölcsnek látszik a bolond is; ha száját befogja, okosnak ítélik. Ma így mondjuk: Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna. A rómaiak így mondták: si tacuisses, philosophus mansisses.
2015.12.30. 19:34 emmausz
Felvállalós évet!
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr888213340
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek