Lehet, hogy minden nép elég közmondással él, ha van elég békéje, hogy ezek kialakuljanak (Ahány ház, annyi szokás.) A közmondások alapigazságokat fogalmaznak meg, (ha törik, ha szakad) törekednek rá. Tapasztalatom, hogy némelyik közmondásnak épp az ellenkezője igaz. Aki hallgat a mondásra, azt lehet, hogy (beviszi az erdőbe). Pl. szemesnek áll a világ – tartja a közmondás, de mintha szemtelennek még inkább. Pedig a közmondásnak igaznak kell lennie, mert a hazug embert könnyebb utolérni, mint a sánta kutyát.
A magyar bőven ismer közmondásokat az életnek szinte minden területét lefedheti velük. Egy találomra kiválasztott szövegemre próbáltam ráhúzni közmondásokat (Egyik kutya, másik eb). Hogy nem okvetlenül a legfrappánsabbakat, arról nem a közmondások tehetnek, csak az én fejemből hirtelenjében kipattanó analógiák. Végül megemlítem, hogy a közhelyek egy része kitekert közmondásokból keletkezik. Néhány példa: Ahány ház, annyi baj legyen. A kétpúpú tevét az különbözeti meg az egypúpútól..., aki akarja. Mindenütt jó, de legfehérebb a konyhakredenc. Etc, etc.
Akkor jöjjön a szöveg és a közmondások:
2009-ben, kórházi tartózkodásom során néhány kilót leadtam erősen kalóriaszegény étrenden élve. (Több nap, mint kolbász). Próbáltam otthon elmondani (Néma gyereknek anyja se érti a szavát.), hogy hogyan kellene táplálkoznom: semmi zsír, semmi olaj, semmi cukorféle, semmi szalonna. (Kutyából nem lesz szalonna.) Próbáltam, de nem sikerült. (A kutya próbálkozik.) Párom a korábban kialakult rutinok miatt nem értette (mert olcsó húsnak híg a leve), hogy miért jó nekem rosszízű ételeket enni (mi ebben a zenebona?). Nemhogy fogytam próbálkozásaim ellenére, inkább tovább híztam (A látszat csal). Ruháimba egyre kevésbé fértem el. (Olyan lettem, mint a nagy D.) Egyre nagyobbakra kellett őket cserélni.(Cserebere fogadom, többé vissza nem adom.) Sok voltam magamnak, sok voltam a mérlegnek, sok egy engem tárgyilagosan megmutató fotón. (Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka.) Hogyne lettem volna sok: 172 cm és 120 kilogramm, mert mértéken felül ettem. (Amit ma megehetsz, ne halaszd holnapra. és még: Megtelt, mint a hold.)
Kapóra jött egy a közösségünk email-hirdetésében olvasott ajánlat: Tartós fogyás orvossal [TFO]. (Jobb a jó hír a nagy gazdagságnál.) Éppen erre volt szükségem. (Nagy úr a muszáj.) Érdekelt, mert a kórházban ajánlott zsír- és olajmentes diétát nem sikerült tartani. (Nem akarásnak nyögés a vége.) Mivel elérhető áron kínálták a kurzust (eben gubát), megbeszéltem életem párjával (Az asszony viseli a kalapot?), hogy vegyen részt a tanfolyamon, hiszen a feleségem étkezésem kulcsfigurája (Jó asszony a háznak koronája), itthon rendszeresen ő főz (Edd meg, amit főztél!). Én akkor fogyok le, ha olyat eszem, amitől ez lehetséges (Eszi, nem eszi, nem kap mást), de csak akkor lehetséges, ha átveszi a tanfolyamon ajánlott főzési metódust (Jó pap holtig tanul).
Ízelítő a Péld 26-ból: Mint nyárhoz a havazás és aratáshoz az eső, éppen úgy nem illik a tisztség a bolondhoz. ...A dőrének ne felelj balgasága módján, mert különben hozzá hasonlóvá leszel. Felelj a dőrének a balgaságára, mert különben bölcs lesz a saját szemében... (Látszólag ellentétes mondások, Paradoxonok, mint József A. verse, Két hexameter: Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.) Mint a tövises ág a részeg kezében, olyan a bölcs mondás a bolondok szájában. (Nagyon össze nem illenek ezek a dolgok.) Mint a vadász, aki minden arra menőt meglő, olyan az is mind, aki bolondot fogad fel. (Bolond lukú bolond szél fú – tartja a magyar közmondás.) ...Ahogy az ajtó forog a sarkain, úgy forog a lusta is a fekvőhelyén. (Igen szemléletes kép.) Ha bemártja is a lusta a tálba a kezét, ahhoz már fáradt, hogy a szájához vigye. (Az ilyennek megalszik a szájában a tej.)... Kóbor kutyát ragad meg farkánál az olyan, aki más viszályába beleavatkozik. ... ha nincs rágalmazás, megszűnik a viszály. ... Mint az ezüstmázzal bevont cserépedény, olyan a gonosz szív, s hozzá a sima ajak. (Mint üres beszédű társalkodót: úgy kerüld a tartalmatlan könyvet. In: Kölcsey, Parainesis) ... Aki másnak vermet ás, maga esik bele, s aki fölhengeríti, legurul a kövön. (Lám, egy magyarnak vélhető közmondás. Nem minden közismert közmondás magyar, nem minden magyarnak tartott találmány magyar. Aki nem dolgozik, ne is egyék, mondta Sztálin, csakhogy Szent Pál már egy kicsivel korábban elmondta ugyanezt.) Közöm. Hogy mi közöm a fejezet kijelentéseihez, a szöveg közé írtam álló betűkkel, zárójelek között.
2016.01.08. 10:12 emmausz
Közmondások
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr108251474
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek