Mickey webnaplója

Olvasom Óbuda 2015-beli sikereit, és benne azt: a múlt évben a kerület belső részében két zónára osztottan fizetőparkoló-rendszert építettek ki 12 000 parkolóhely kiépítésével, (szerintem csak megjelölésével), 170 pénzszedő automata felállításával. Ezáltal elérték, hogy csökkenjen a tumultus, és legyen módjuk a helyben lakóknak (ugyancsak valamennyi éves díjért) parkolniuk ott, ahol eddig ingyen tették ugyanezt. Érzem benne a szemfényvesztést. Jó nekünk, mert ha pénzért is, de kijjebb szorítottuk azokat, akik eddig a parkolásukat nálunk oldották meg. A belvárosból indult az egész rákfene. Kerületenként szorítva ki az autókat – egyre kijjebb és kijjebb. Eközben a beljebb élő népség fizet, mint a katonatiszt. A parkoló-szolgáltatás, amely nem szolgáltat semmit, csak kasszíroz meg büntet, köszöni szépen, jól van. Hol van mégis ennek az össznépi meggajdulásnak a vége?
A rendelkezésemre álló brosúra szerint „a bevezetett konstrukció páratlanul széles kedvezményeket kínál a kerületben lakók ... részére.”
Miféle eufémizmus ez?
Miért gondol bárki ostobának minket?
Mennyivel tekinthető kedvezményesebbnek a fizetés az ingyenesség helyett? Mennyire tekinthető kedvezőbbnek az, hogy az orvosi rendelőintézetből ugrálhatok a parkolóhoz, mert fogalmam sincs, hogy meddig kell várakoznom, viszont a parkoló őrök elég fürgék hozzá, hogy megdolgozzanak a pénzükért: fotóznak és büntetnek. Miért kedvezőbb nekem ez a támasztott idegbaj? Megmagyarázná valaki?
Vigyázó szemetek vessétek Szlovákiára, ahol alkotmányellenesként megszüntették az ország valamennyi parkolójának fizetős jellegét.
Ha az eddigi trend szerint megy minden, a közeljövőben kiterjesztik a parkoló rendszert egész Aquincumra, majd a Rómaira, utóbb Csillaghegyre, Békásmegyerre, Budakalászra, Szentistván-telepre.
Szentendre központjára azért nem, mert ott már fizetős a parkolás.
Énekek éneke 4. f.
A VŐLEGÉNY
De szép vagy, kedvesem, igen szép vagy! Szemeid, mint a galambok a fátyolod mögött. A hajad, akár a kecskenyáj, amely leereszkedik Gileád hegyéről. Fogaid a megnyírt juhokhoz hasonlók, amelyek éppen most hagyják el az úsztatót: mind ikreket ellenek, és még egyikük sem vesztette el fiát. Az ajkad, mint a karmazsinszalag, a csacsogó szád szeretni való. A halántékod, akár egy gránátalmagerezd a fátyolod alatt. Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs. A két melled, mint a gidák, a gazella ikrei, amelyek ott legelnek a liliomok közt. Míg föl nem támad a nappali szellő, és az árnyékok útnak nem indulnak, a mirhahegyen és a tömjéndombon járok. Egészen szép vagy, kedvesem, nincsen rajtad semmi folt. Gyere le, mátkám, a Libanonról, gyere le a Libanonról, ide le! Amána csúcsáról ereszkedjél alá! A Szenir és a Hermon ormáról, az oroszlánok tanyázó helyéről, a párducok hegyéről. Megigézted a szívem, jegyesem, húgocskám, megigézted a szívem szemednek egyetlen pillantásával, s nyakadnak egyetlen láncával. Milyen vonzó, húgom, mátkám, a szerelmed! Mennyivel édesebb szerelmed a bornál, keneted illata felülmúl minden balzsamot! Ajkadról, jegyesem tiszta méz csurog. A nyelved alatt tej van és méz. Ruhádnak illata a Libanon illata. Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás. Hajtásaid gránátalmát termő kerthez hasonlók, (tele mindenféle) pompás gyümölccsel: nárdusszal, sáfránnyal, kálmossal, fahéjjal, mindenféle tömjéntermő fával, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal. A kertnek forrása élő víz kútfeje, amely a Libanonról csörgedezik alá.
A MENYASSZONY Támadj fel, északi szél, siess, déli szél! Járd át kertemet, hadd szálljon illata! Akkor eljön kedvesem a kertjébe, hogy élvezze pompás gyümölcseit! Közöm. A vőlegény az énekek éneke keletkezésekor használt hasonlatokkal becézi kedvesét. Ma azt mondanám, a szerelmes endorfinnal olyannyira eltöltődött, hogy még kedvese nyakéke is teljesen megigézi. Mindenesetre a versek a szerelem tökéletességét mutatják. Ahogyan beszél a vőlegény, az csakugyan a szerelmes hangja. Szépnek látja kedvesét, mert szépnek akarja látni. Tökéletesnek!!!   Egészen szép vagy, kedvesem. Ezt a kitételt Máriára szokták alkalmazni, aki kegyelemmel teljes volt és van.