Mickey webnaplója

A szoc. időkben a magamfajta konzervativizmusra is hajló valaki, bújtam az antikváriumokat, hátha találok olyasvalamit, ami átment a szocreál szűrőn, és a tűrt, netán tiltott információk hordozója. Volt ebben valamiféle kamaszos forradalmi hév, valamiféle passzív ellenállás. Aztán megszűnt a szellemi cenzorság. A rendszerváltás éveiben fordulat állt be. Megnyílt lehetősége annak, hogy ki-ki büntetlenül el/kimondhassa magát, általa vallott eszméket, életvezetési stílust, pártállását, a világról alkotott nézeteit pró és kontra. Az internet, a wi-fi, majd még inkább a Facebook térhódításával ez odáig fajult, hogy a feltett anyagok egyre inkább szellemi szemétdobokra kezdtek hasonlítani. Ennyire persze nem rossz a kép. Javítom is szellemi kereskedésekre, ahol előfordulnak új cikkek és százszor elismételt híranyagok, számtalan ismétlés a megosztások révén, és guanóként lepik el a feltett anyagokat a kéretlen hirdetések. Sokszor éreztem már úgy, hogy elég volt. Nem vagyok kíváncsi senkire és semmire. Sok-sok, sőt nagyon sok az érdektelen, a közönséges, a piszlicsáré, az önmutogató, a semmitmondó vagy éppen közönséges anyag.
Ha tehát az átkosban informálatlanságban szenvedtünk, ma információtobzódástól nyögünk.
Kell ez nekünk? – kérdezem magamtól is.
Egyáltalán nem.    
Tűzbe felét. Vetem.
Újra felét!  Ím!
Harmadikat még!
Lángol az is!
Jer most; vár az olympusi kar – mondanám Kazinczy után szabadon,  de nem mondom. Próbálom a magam módján, (a fb előtt töltött idő radikális csökkentésével) mederben tartani az elárasztásomra törekvő információáradatot.
Jót tesz a szívemnek, jót a lelkemnek, egyébként is amolyan magunkat összekapó böjtös időszakban leledzünk.
A végtelenre, a végső kérdésekre, az élet értelmére szeretnék fókuszálni.
Melyhez hasonló jókat kívánok kegyelmeteknek is.
 A Bölcs 9. f. Ima a bölcsességért
Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. Csak a bölcsesség által menekültek meg. Közöm. A bölcsesség ráfért Salamonra, ráférne minden mai hatalmasságra, uralkodóra. De vajon kérik-e a bölcsesség ajándékát, sőt karizmáját, hogy a világ népein segítsenek vele, vagy sem. Hajlok az utóbbira. Pedig a te bölcsességed nélkül talmi a saját eszük után tévelygők szalmalángja. Kérlek, adj belátást a maiaknak, és népeiknek, hogy legalább utóbbiak imádkozzanak amazokért.