Mickey webnaplója

Normán felül szép tavaszi +15 fokos, napsugaras reggel virradt ránk ma, 22-én. Elhatároztuk, hogy kiaknázzuk a sétálási lehetőséget – kettesben.
Normális ember él ugyanis az adódó lehetőségekkel.
A Normafától startolunk ma. Még mielőtt a Szentendrei út hoz értünk volna eltökéltem ezt. Azért onnan, mert a 21-es busz célba visz, a Svábhegy tetejére, egészen a sípályák tövébe. Onnan pedig az utak természetüknél fogva lefelé vezetnek, kivéve az egy szem János-hegyre vezetőt, amellyel ezúttal nem kívántunk élni. Lefelé vezet a Makkosmária–Budakeszi útvonal, Csillebérc is lejjebb van, továbbá az óra járásával ellenkező sugárba esik az Ördögorom felé vivő út, ha pedig a hegy keleti lejtőjén indulunk, adódhat a Harangvölgy – Tündérszikla – Hűvösvölgy útirány, vagy valahogyan visszacsalinkázás a Fogaskerekűhöz.
Az átalakítása alatt álló Széll Kálmán téren felmásztunk a buszra. Ez volt kirándulásunk során a mászás. Felérve a buszra elgyönyörködtünk Buda egy részében. Felérve a Normafához elgyönyörködtünk a főváros panorámájában. Szeretem ezt a pontot. Nagyjából hazalátni. Amennyiben látható innen a Hunyad-orom, a „mögé kúszó” az Újpesti vasúti híddal, amelynek nagyjából a folytatásában lakunk. Továbbá odalátszik a Kunigunda úti Távfűtő Művek gyárkéményének a felső csücske. Legtávolabbról pedig a Megyeri-híd is. Szóval ott álltunk egy darabig földbegyökerezett lábbal, és készítettünk néhány fotót. Majd megtekintettük azt az ösvényt, amely a Harang-völgybe visz. Túl esetleges minőségűnek találtuk, ezért lesiklottunk a mellette húzódó sípályán léc nélkül. Munkában megfáradt lábainknak ez is éppen elég volt. Igazából teszteltük magunkat, hogy mekkora terhelést bírunk el ez idő szerint. Ezt választottuk, majd egy sétát a Mátyás király úton, hogy rajta haladva kijussunk a Fogaskerekűhöz. Onnan azután egyenest haza.
Mindent összevéve ugyanúgy elfáradtunk, mint korábban, ha a megtett út hossza és meredeksége el is maradt a fiatalkoriakétól.
Erőnlétünket is figyelembe véve azonban bizton állíthatom, hogy teljesítményünk, erőfeszítésünk hasonló volt, mint egykor.
Kellemesen elfáradtunk.  
Ízelítő a Bölcs 11-ből
Szent próféta vezetésével sikerre vezette vállalkozásaikat. Lakatlan pusztaságokon vonultak át, és járatlan helyeken ütötték fel sátrukat. Ellenálltak ellenségeiknek és visszaverték ellenfeleiket. Gyötörte őket a szomjúság; akkor segítségül hívták, és vizet adott a meredek szikla, eloltotta szomjukat a kemény kőszál.
A víz: az egyiptomiak veszte, Izrael megmentője.
...Tőlük (Izrael fiaitól) távol éppúgy gyötrődtek, mint a közelükben. Mert kétszeres gyötrelem fogta el őket és sóhajtozás, amikor a múltra emlékeztek. Amikor ugyanis meghallották, hogy ami nekik büntetésükre, azoknak az a javukra szolgált, tudomásul vették az Urat. Mert akit egykor a kitételkor elvetettek és gúnyolódva elutasítottak, azt végül meg kellett csodálniuk, amikor egész más szomjúság gyötörte őket, mint az igazakat.
Isten kímélete Egyiptom iránt
Mindenható kezed, amely a világot alaktalan anyagból formálta ki, seregestül küldhetett volna ellenük medvét, bősz oroszlánt, vagy újfajta, dühös, eladdig ismeretlen fenevadakat... De te mindent mérték, szám és súly szerint rendeztél el.
A kímélet oka
Bár az egész világ olyan előtted, mint a porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. De te mindenkin megkönyörülsz, mert mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak. Mert szeretsz mindent, ami van, és semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem teremtetted volna. Hogy is maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem hívtad volna létre? De te kímélsz mindent, mert a tiéd, életnek barátja. Közöm. A fejezet súlyos mondandója az utolsó bekezdésben található. Isten szereti teremtményeit: Jézus majd úgy fejezi ki: Isten nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen.