Kijőve a miséről említem feleségnek, hogy fél órája gondolkozom rajta, mi a látszólagos ellentmondás szokott idegen kifejezése, s lám ebben a pillanatban ugrott be: paradoxon.
Úgy vagyok lassan, mint a Száz év magány c. könyv falusi szerplői, akik lassan-lassan elfelejtik a szavak jelentését, ezért felírják, hogy mi micsoda és mire való. Meg úgy is vagyok, hogy megnőtt a passzív szókincsem az aktív rovására – hogy finoman fejezzem ki magamat. Ilyen a paradoxon fogalma is, amely éppen most kívánt átcsusszanni az aktívból a passzív szférába.
Persze feleségnek feltűnt a problémám, rá is kérdezett: Te mise alatt ilyesmikkel foglalkozol? Mi tagadás, el-elkalandozok olykor, de ebben az esetben a miséhez kapcsolódott ez az elkalandozás. Ugye a feltámadt Krisztus az örökkévalóságra támadt fel. Teste „éteri”, nem romlandó test, amely áttűnt, átszüremkedett a zárt ajtón, és mégis ellenállásba ütköztek a sebhelyeit vizsgálgató tanítványok, s kételkedésük lefegyverezésére a Mester szemük láttára evett az elkészített sült halból. Van itt néhány paradoxon. Nemde?
Ugyanennek a fordítottja éppen a misén valósul meg. Mi, egyáltalán nem éteri testünkbe fogadjuk a szentséget, Krisztus testét az ostya színe alatt. Ez a krisztusi test látszólag kovásztalan kenyérdarabka, de az ő szavára elhisszük, hogy valóságosan jelen van. Újabb paradoxon, mintegy az előző fonákja.
Ízelítő a Sir 27.f.-ből.
Sokan vétkeztek már a pénz miatt, nincsen részvét abban, aki gazdagodni akar. Mint a karó szilárdan áll a kövek között, az adás és vétel közé beékelődik a bűn. Aki nem ragaszkodik az Úr félelméhez, annak hamarosan összedől a háza.
A szó
... az embert szavai szerint ítélik meg.
Az igazságosság
... Az igaz ember mindig bölcsességet mond, a balga azonban változik, mint a hold... A dölyfösök viszálya vérontással jár, és kellemetlen hallgatni átkozódásukat.
A titok
Aki elárulja a titkot, elveszíti a bizalmat, ... mint aki megöli ellenségét, te is megölöd barátod szeretetét. ... aki a titkot elárulja, annak nincs miben bíznia.
A színlelés
... a hátad mögött kicsavarja a szót, és botrányt kerekít a szavaidból. Semmit sem utálok úgy, mint az ilyet, bizonnyal gyűlöli maga az Úr is. Aki követ dob fel, magát dobja fejbe, magát sebzi meg, aki alattomban támad. Aki másnak vermet ás, maga esik bele, ...
A bosszúvágy
A düh és a harag egyaránt utálatos, csak az ragaszkodik hozzá, aki bűnös. Közöm. Tegnap már kifejtettem, hogy a jó tőkés morálja középpontjában egy szó áll: profi, még több profit. Elgondolkoztat azoknak a tízezreknek a sorsa, akik valamiképpen besúgók lettek. Róluk jelenti ki az írás: Aki elárulja a titkot, elveszíti a bizalmat, mint Geréb A Pál utcai fiúkban. Érdekes az is, hogy a kétszínű saját magát értékeli le: magát sebzi meg, vagy ahogy a magyar? közmondás tartja: Aki másnak vermet ás, maga esik bele. Nem véletlen a kérdőjel. Ha az eredeti szöveg szóhű, akkor ez a közmondás korántsem magyar.
2016.03.31. 09:59 emmausz
PA-RA-DO-XON
1 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr398548122
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek