Van annak egy-két évtizede, hogy versenybiciklivel felkerekeztem Óbudáról a Virágos-nyeregbe. Olykor tolnom kellett a biciklit. Tegnap megismételtem a kirándulást immár gyalog. Miközben lépésben feltotyogtam, elképzeltem, hogy mi lenne, ha ma egy kerékpárt is hajtanom kellene. Alighanem visszafelé mennék a felfelé helyett.
Már a 137-es buszról leszállva megcsapott az erdőkből érkező friss levegő. Több ez, mint levegő. Olyasfajta komplex, ami élteti a tüdőt, jó a vérnek, jó az embernek.
Ilyenkor, májusban hangos a sűrű a territóriumukat védő énekesmadarak trillázásától.
Hangos a csönd.
Ebben a hangos csöndben poroszkálok felfelé abban a reményben, hogy a két meredek hegy közé kell csak felérnem, a nyeregbe. Az erei út (jó időben autóval is járható) egyre világosabb. Közeledek a nyereghez. Felérve és a sáros földúton átlábalva egy hirdetés szövege állít meg. Arról szól, hogy egy adott esemény Gercse felől is megközelíthető. Nekem ez azt sugallja, hogy út vezet a kápolnához. Leereszkedve megtalálom.
Nem állítom, hogy ezt a lefele utat is kibírnák a Mitsubishi kerekei. Gyalog azonban gond nélkül le lehet menni. Nekem is sikerült. Jó is, hogy így van, mert egy esetleges bokaficam esetén elég nagy bajba kerülnék ezen a kihalt tájon. Megérkezem a kápolnához. Autó áll a placcon. Később egy kiránduló pár érkezik a kocsihoz, beülnek ők és a kutya, és elhajtanak. Nemsokára követem példájukat gyalog. A Pesthidegkútra vezető földút jól járható. Két oldala mentén smaragdfákat ültettek a hívek. Időtálló cédula mindegyik husáng derekán. Melyik fát melyik család ültette, netán gondozta. Furcsa szembesülni a fasorkezdemény sorsával. Az ültetett husángok fele-harmada nem eredt meg. Csupán az elszáradt csonk tanúskodik róla, hogy valakik elültették azzal a reménnyel, hogy munkájuk eredményeként árnyat adó fává növekedik a csemete. Aztán semmi. (Bevillan egy evangéliumi kép: az egyiket otthagyják, a másikat felveszik. Itt: Az egyik megered, a másik kiszárad. Milyen sorsszerű!)
Elfele mentemben még találkozom egy Csepel teherautóval. Zihált, de megbirkózott a lejtős tereppel. Lehetett vagy hetven éves. Mint jómagam.
Mivel a település szélén indul az út, igyekszem megjegyezni az utcák sorrendjét, jól jöhet, ha autóval ide akarunk jönni. Az utat Pesthidegkútról jövet a Príma üzletközpontnál kell elhagyni, jobbra a Gazda utcán, majd a Hideg utcán folytatni egészen a földes útig.
Tehát príma-gazda-hideg.
Izajás 17. f.
Jövendölés Damaszkuszról
Fenyegető jövendölés Damaszkusz ellen: Meglátjátok: Damaszkusz nem lesz többé város, hanem romhalmazzá válik. Örökre elhagyottak lesznek városai, és nyájak legelői. (A nyájak) tanyáznak majd bennük és nem kergeti el őket senki. Vége lesz Efraim erődjének, és Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsősége. A Seregek Ura mondja ezt. Azon a napon megfogyatkozik Jákob dicsősége, és eltűnik húsának kövére. Az lesz vele, mint amikor az arató összefog egy maroknyi száron álló gabonát, és letépi róluk a kalászokat. Vagy amikor kalászt szed valaki Refaim völgyében: Csak itt-ott marad belőle valami. Vagy amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén, s négy vagy öt a fa tetején. A Seregek Ura mondja ezt.
A bálványimádás vége
Azon a napon az ember majd Teremtőjéhez fordul, és szeme föltekint Izrael Szentjére. És nem vet többé ügyet az oltárokra, amelyeket keze alkotott. És nem tekint arra, amit ujjai hoztak létre: a szent berkekre és a Nap-oszlopokra.
Adonisz ligetei ellen
Azon a napon városaid olyan elhagyottak lesznek, mint az amoriták és hivviták városai voltak, amikor elhagyták őket Izrael fiai előtt. Pusztasággá lesznek, mert megfeledkeztél szabadító Istenedről, és nem gondoltál többé erősséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted. Ha azon a napon, amelyen elülteted, megfogamzanak is, s reggelre virágba borul is ültetésed, mégis semmivé lesz aratásod szorongatásod napján, s romlásod gyógyíthatatlan marad.
A népek áradata
Jaj, zúg a népek áradata, úgy zúgnak, mint a tenger szokott zúgni. A népek moraja hallik, mint a nagy vizek háborgása. [Hatalmas vizek zúgásához hasonló a népek morajlása.] De Ő megfenyíti őket, erre messze futnak, s úgy elsodródnak, mint a pelyva a hegyeken a szél előtt, s a forgatag a vihar előtt. Este meglepi őket a rémület, s mire felvirrad a reggel, nincsenek többé. Ez lett a jutalma pusztítóinknak, ez lett a sorsa fosztogatóinknak. Közöm. Félelmetes szavak, mondatok. Nem a mai időkről szólna, mégis. Damaszkusz a föld egyik legrégibb városa. kb. 5000 éve lakják a szír fővárost. Ma meg? Menekül, ki merre lát.  Damaszkusz elveszti az uralmat. Arám maradéka úgy jár, mint Izrael fiainak dicsősége. amikor leszüretelik az olajfát: Két vagy három bogyó marad csak az ágak hegyén... messze futnak, elsodródnak... Mint a mai menekültek... városaid... pusztasággá lesznek, mert megfeledkeztél szabadító Istenedről. Volt, és van is tennivaló.