Mickey webnaplója

Véleményem a valóságról, annak egy-egy kiragadott darabkájáról. Főleg irodalomszeretetem, vallásom, kedvelt zenéim, saját élettapasztalataim lenyomatai ezek a rövid írások, amelyeket naponként megfogalmazok. Tehát egyfajta napló, füves könyv, önéletírás, (családi) eseménytár, benyomásaim laza szövésű összegzése mindarról, ami körülvesz. Reményeim szerint fotóimmal tarkítva.

Friss topikok

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korri... (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közös... (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!

Utolsó kommentek

  • exbikfic: Mielőbbi gyógyulást kívánok! (2024.02.14. 22:27) Hamvazószerda
  • exbikfic: Gyors javulást és teljes gyógyulást kívánok! (2022.12.09. 23:35) Covid
  • esperanto: Az ablakon bestírol Azt hiszi a szeme fírol Nem fírol a szeme Bekrepált a spine ez így jobban rímel (2022.08.24. 11:10) Versek így meg úgy
  • Klára Enikő Ágnes Hegyi: Köszönöm, Miki, a megfelelő reakciót! Visszafogott, ember léptékű! Élatfogytiglan kell talán korrigálni az embereket és dolgokat - és magamat is persze. Minden jót! Klári (2022.04.06. 11:07) Ide figyelj...
  • exbikfic: Mick, idézgesd csak azokat az utcákat, neked (és remélem, másoknak is) való téma lesz most a közösben! :) (2022.02.21. 16:33) Járt utat járatlanért el ne hagyj!
  • Utolsó 20

2016.06.17. 11:24 emmausz

Feldobott témák lecsapása

Közös blogunk témája a jutalmazás.
Napjainkat az EB közegében töltjük. Kisetek az ukránok, nem nyertek a németek a lengyelekkel szemben. Fr. o. hadilábon áll magával saját identitászavara miatt. Meg kell küzdenie a futball-huligánokkal, a tüntetőkkel, a sztrájkolókkal, a terrorfenyegetésekkel, tegnap egyik meccsen a jégesővel. Csoda, hogy még nem fújták le az EB-t.
A magyarok minden elismerést megérdemelnek, kontra: a magyarok OV csapata, stb, stb.
Új és még újabb könyveket találok a könyvmegállóban. Ez problémás, mert gyulladt szemem kíméletre szorul és nem terhelésre. Márpedig a huzamos olvasás, a napi három meccs a tévében, és neten való szörfözés sok neki. Most a jóságos TobraDexet használom ellene. Javul, javulgat, de még mindig nem az igazi.
A Forró szél nemcsak a Surda-filmsorozat címe, hanem ma reggeltől a legteljesebb valóság. Elért bennünket egy afrikai léghullám, és nyomja a meleget. Szél ide, szél oda, csukok mindent, mert a lakás még tartja a korábbi idők hűvösét.
A szemorvos azt javasolta, hogy bőrgyógyászhoz igyekezzek, mert bajom alapja bőrelváltozás jellegű. Kívánom, hogy tévedjen. Háziorvosunk szívgyógyászati kontrollra adott beutalót. Ha félek valamitől, ezek azok. Se vége, se hossza a kontrolloknak, betegségtudatom ébrentartásának. Általában jól érzem magamat. Egészen addig, mígnem tudtomra adja valamelyik nagy tudású szakember, hogy a jó közérzetem kizárt, mert...
Az elváltozások egy része gyógyszerek mellékhatásának tudható be. Ha nem szedem, az a baj, ha szedem, akkor az.
Életem egyik leginkább paradicsomira emlékeztető állapotát Zalasztgr.-on éltem meg tavaly. A gyógyszereimtől megszabadultam, kedvemre olvasgattam, olykor sétáltunk a lankás zalai dombokon, fogyogattam, tenzióm magas voltát tagadták kezelőim (a műszer hiányosságára fogva a mutatott értékeket). Nem vagyok szakember, fatalista módon megbíztam a hivatásukat gyakorlók véleményében. Boldogan és megkönnyebbülve utaztunk onnan Mosonmagyaróvárra, hirdetve megújulásunk történetét. Akik ismerik blogomat, tudják, hogy rá negyedévre összeomlott a magamról alkotott boldog kép, csövek álltak ki belőlem mindenfelé.
Most visszaállt a régi rend. Szedem azokat a szereket, amit azok írtak fel, akik visszarángattak az életbe.
Már-már humorba illik két egymásnak olyannyira ellentmondó orvosi javallat, amit a dülmirigy nagyobbodás esetére hangoztatnak. Az egyik, Tanyz tabl, meg nyersen sajtolt tökmagolaj és apróvirágú füzike tea, a másik: dinnye, dinnye, mindegy, milyen, csak dinnye, minden mennyiségben. Kinek van igaza?
A harmadiknak, aki szerint minden növény az ellenségünk?
Az olajos magvak és a teák különösképpen is?
Remélem, leírásomból nem a panaszkodás jött át, hanem mint szerettem volna, puszta tények, érzések megosztása. 
Izajás 53. fejezet
Ki hitt abban, amit hallottunk, és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg? Úgy nőtt fel előttünk, mint a hajtás, és mint a gyökér a szomjas földből. Nem volt sem szép, sem ékes [hiszen láttuk], a külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfija, aki tudta, mi a szenvedés; olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat, megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra. Bár a mi betegségeinket viselte, és a mi fájdalmaink nehezedtek , mégis (Istentől) megvertnek néztük, olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott. Igen, a mi bűneinkért szúrták át, a mi gonoszságainkért törték össze; a mi békességünkért érte utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást. Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk, ki-ki a maga útjára tért, és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságátMegkínozták, s ő alázattal elviselte, nem nyitotta ki a száját. Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt, ő sem nyitotta ki a szájátErőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik egyáltalán ügyével? Igen, kitépték az élők földjéből, és bűneink miatt halállal sújtották. A gonoszok közt adtak neki sírboltot, és a gazdagok mellé temették el, bár nem vitt végbe gonoszságot, sem álnokság nem volt a szájában. Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel. Ha odaadja életét engesztelő áldozatul: látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete, és teljesül általa az Úr akarata. „Majd ha véget ér lelkének gyötrelme, látni fogja a világosságot, és megelégedés tölti el. Szenvedésével sokakat megigazultakká tesz szolgám, mivel gonoszságaikat magára vállalta. Ezért osztályrészül sokakat adok neki, és a hatalmasok lesznek a zsákmánya, amiért életét halálra adta, és a gonosztevők közé sorolták, noha sokak vétkeit hordozta, és közben imádkozott a bűnösökért.” Közöm. No comment. Olvassa mindenki figyelmesen. Mert az eljövendő Messiás pontos leírása. Néhány fontos megállapítását döntöttem. (Minden nagypénteken elhangzik olvasmányként.) 


2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr258817768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

flora/ro 2016.06.17. 16:25:08

Azt hiszem, ez már magasodó korunk velejárója (én 68)...
A komoly betegségektől való félelem (különösen egyedül, kiszolgáltatottabban), ugyanakkor az én strucc-politikám, hogy minél tovább éljek abban az illúzióban, hogy mások egészségesnek láthassanak. Míg késő nem lesz...

emmausz 2016.06.17. 18:53:32

Az ember kapálódzik, mint egérke a tejszínben, hátha megköpülődik.
Igen. Késleltetjük a véget, mi mást is tehetnénk. Élünk, ahogy lehet, ahogyan élnünk adatott. Magam azt fogalmaztam meg: 110 évig fogok élni, ha nem jön közbe valami.
süti beállítások módosítása