Mivel a mieink ellőtték puskaporukat, és hazatértek fogadva az őket igazán megillető ünneplést, képes vagyok sine ira et studio, csaknem blazírt pofával nézni az egyenes kieséseket hozó mérkőzéseket. Mert úgy van ez, a jobban felkészült, de ha nem, a szerencsésebb csapat, a motiváltabb, vagy az összeszokottabb csapat, az esélytelenek felszabadultabb játékát felmutatók vagy a rutinos öreg rókák, a meglepetéscsapat vagy a nagy nevek tekintélyét hordozók, a titkon és ismertetlen játékosokból álló hazai együttes vagy a klubcsapatok meccsein tapasztalatokat szerzők mennek tovább. De meglehet az is, hogy azok kerülnek ki a párharcokból győztesen, akik kritikus helyzetben hideg fejjel képesek játszani, esetleg azok, akiknek fúj a bíró, nem beszélve azokról, akik gyorsaságuk folytán nem hagyják, hogy a technikásabb játékosok utolérjék őket labdakergetés közben.  
Sok ismeretlenes egyenlet a labdarúgás. Beleszól a dunsztos időjárás, a légnyomás, a pálya csúszóssága, egy heves zivatar, egy alkalmi sérülés, egy váratlanul jött kiállítás.
Én meg immár sztoikus bölcsességgel nézem a küzdelmeket, se ide, se oda nem szurkolva. Győzzön az, akinek meg volt írva a nagykönyvben. Mondják, elvéreztünk a nyolcad döntőn. Igaz. Elvérzett Anglia és Spanyolország is, két nagyágyú a futballban. Apropó, a szurkoló szó és a szurok között nem találtam összefüggést. Az értelmező szótár is csak annyit jegyez meg: szurkol – félve izgul, szorong. Inkább azt valószínűsítem, hogy a szukálódáshoz, az ellenfél lekicsinylésével lehet összehozható.  
Hallgatom a közvetítéseket, egyszer csak kihallom a szövegből, „aj, de rossz a passza”. (Nem de Rossi passza, ami jaj, de rossz.) Nekilódul Ramos. Futása iramos. Kocog a pályán Wayne Rooney. Vén Runi? Nem is olyan vén. Mindössze 31 éves. Nála Iniesta egy évvel idősebb. Valamiért őt olasznak tárolta el az agyam, miközben tudom, hogy spanyol.
Miért nem olasz?
Ki tudja?
Izajás 64. fejezet
...mint ahogy a láng felgyújtja a rőzsét, és ahogy a tűz felforralja a vizet. Így neved ismertté válna ellenségeid előtt, és a nemzetek megrendülnének színed előtt. Mert te olyan csodákat teszel, amilyeneket senki se várt, és amilyenekről soha nem hallott senki. Valóban, fül nem hallotta, és szem nem látta, hogy akadna isten rajtad kívül, aki ilyeneket vinne végbe azok javára, akik benne bíznak. Te elébe sietsz annak, aki az igazsághoz szabja tetteit, és aki útjaidat eszében tartja. Lám, megharagudtál ránk, s mégis tovább vétkeztünk; bizony régóta lázongunk ellened. Olyanok lettünk mind, mint a tisztátalan, és igaz voltunk, akár a beszennyezett ruha. Elfonnyadtunk, mint a falevél, és gonoszságaink elsodortak, mint a szél. Nincs senki, aki segítségül hívná nevedet, aki fölkelne és beléd kapaszkodna. Mert elrejtetted előlünk arcodat, és kiszolgáltattál minket bűneink hatalmának. Mégis Urunk, te vagy a mi atyánk; mi vagyunk az anyag, és te, aki formálsz, a te kezed műve vagyunk mindnyájan. Ne haragudj ránk, annyira, Urunk, és ne emlékezzél többé gonoszságainkra. Figyelj ránk s lásd meg: mindnyájan a te néped vagyunk. Szent városaidat lerombolták, a Sion pusztává lett, Jeruzsálem elhagyatottá, a ház, amely szentélyünk és dicsőségünk volt, ahol atyáink dicsőítettek, lángok martaléka lett; romokban hever minden, ami oly drága volt nekünk. Uram, vajon eltűrheted ezt megindultság nélkül, és hallgathatsz mérhetetlenül megalázva minket? Közöm. Folytatódik a bűnbánati zsoltár. Az embernek óhatatlanul Kölcsey „fentebb nemben” megfogalmazott Himnusza ugrik be a zsoltár olvasása közben. Mutatom, melyik része. Meglehet, hogy Kölcsey jól ismerte az Ószövetséget.
„Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
´S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben... ”