Mickey webnaplója

Feltűnhetett talán, hogy mennyire nem foglalkoztam neves emberek halálával. Pedig nem hiányzik belőlem a részvét, sem az empátia. Sajnálom, hogy elmentek, sajnálom, hogy szem elől tévesztem őket átmenetileg, kicsit persze magamat, magunkat sajnálom, mert a jó emberek elvesztése érzékenyen érinti mindazokat, akiknek közük volt értésükhöz, az általuk felmutatott értékek megbecsüléséhez.
Kell a gyász, kell az együttérzés.
Kell az elmentek értékelése is.
Mindenesetre eszembe jut Mark Twain örökbecsű remeke, a Tom Sawyer kalandjai. Amikor Tom Sawyerék eltűntek, osztálytársai sorra elmondták, hogy „ki látta utoljára a halott fiúkat....a szerencsés nyertesek szent fontoskodással tekintettek magukra, a többiek pedig irigyen bámulták nagyságukat. Egy szegény kisfiú, akinek már semmiféle szerep nem jutott, az emlékezéstől meghatott hangon mondta: – Engem egyszer megvert Tom  Sawyer.”
Nem tudok szabadulni attól a gondolattól, hogy az emlékezők közül néhányan az ismert személyiségekre emlékezve igyekeznek maguknak egy kis reklámot csinálni.
Engem is megrendít a mások halála, meg is gyászolom őket a magam csendes módján, de arra is gondolok, hogy nemcsak elmennek a hírességek, de újak is születnek, újak támadnak párhuzamosan új értékeket megcsillantva. Örök körforgás ez. Nem kell tartani attól, hogy a jel értékű emberek kivesznek ebből a világból.
Ízelítő a Jeremiás 18. f.-ből:
Jeremiás a fazekasnál
Lementem a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon. És ha nem sikerült az edény, amelyet éppen formált..., akkor újra nekilátott, és egy másik edényt csinált belőle, a fazekasok szokása szerint. Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: Izrael háza! Vajon nem tehetek én is úgy veletek, ahogy ez a fazekas tesz? – mondja az Úr. Igen, amilyen az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti is az én kezemben, ... Olykor azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy gyökerestül kitépem, földre sújtom és elpusztítom.... Máskor meg azt határozom egy nemzet és egy ország felől, hogy felépítem és elültetem. De ha ez a nemzet gonoszságot művel a szemem láttára azzal, hogy nem akar hallgatni a szavamra, akkor én is megbánom azt a jót, amellyel el akartam halmozni. Most ... veszedelmet szánok nektek.... Most hát térjen meg mindegyiketek gonosz útjáról; ...ők ezt felelik: „... azt tesszük, ami jólesik nekünk, ahogy gonosz szívünk sugallja.”
Izrael elfelejti az Urat
Azért ezt mondja az Úr... szörnyűséget művelt a szűz Izrael! ... Mint a perzselő keleti szél, úgy szórom szét őket az ellenség előtt. A hátamat fordítom feléjük, nem az arcomat, végpusztulásuknak napján.
Összeesküvés Jeremiás ellen
Így beszéltek: „Rajta! Szőjünk összeesküvést Jeremiás ellen... figyeljük meg minden szavát.”... Miért ásnak hát vermet nekem? Emlékezzél! A színed elé álltam, hogy közbenjárjak értük, és elhárítsam a haragodat róluk..., de tőrt vetettek a lábamnak, Uram..., ha eljön haragod ideje, bánj el velük! Közöm. Az igazzal elbántak akkor is, elbánnak ma is. A birodalmak teljesen elvakulnak. Ez okozza vesztüket. Sztálinról járja a szóbeszéd, miszerint fennhéjázva megkérdezte: Hány hadosztálya van a pápának. Én meg azt kérdezem „lennhéjázva”: hol a Szovjetunió? Minden birodalom sorsa ugyanez. Ha úgy jobban tetszik: A keramikus nyersanyaként használja az agyagot. Azt formál belőle, ami a legjobb (a legszeretetreméltóbb).