Mickey webnaplója

Valaha több-kevesebb pontossággal megrajzolt térképek alapján és kérdezősködések útján jutottak az emberek A-ból B-be. Így fordulhatott elő, hogy a góbé szekerén ülőnek a kérdésére: Messze van-e még Kolozsvár, így felelt: Még messze. Két óra elteltével utasa újra megkérdezte a góbét: Messze van-e Kolozsvár: Most már messze – válaszolta amaz.
Mikor fiatal voltam, Bp.-ről sugárirányban indultak az országos főutak, rajtuk kellett maradni, míg úti célunkat el nem értük. Ennél nem volt sokkal bonyolultabb az úttervezés.
Ma már az. Se seri se száma az utaknak, amelyek egyre épülnek, és jaj neked, ha eltéveszted a bejárót, a kijárót. Nem segítenek emlékeid, mert újak az utak, új épületeket húznak a telkekre, és meglehetősen jellegtelen épületek ezek. Segít viszont a GPS azoknak, akinek okostelefonjuk erre van idomítva, és segít az útvonaltervező a google-on. Megnézed, honnan hová akarsz menni, fel/megjegyzed az útvonalat, megnézed mellé azoknak a tereptárgyaknak a fotóit, ahol le kell térned jobbra vagy balra, és az eltévedés kizárva. Én memorizálni szoktam, és ettől kezdve bizton odatalálok, ahová indultam. Mondom a tegnapit (in petto: Air race miatt lezárva a budai rakpart és fél Buda). Tehát: Szentendrei út, Árpád-híd, Váci út, Nagy körút, Petőfi-híd, Budafoki út, Galvani út, Szerémi út, Kitérő út, Leányka út, Kossuth u. Nagytétényi u. Park u. Segítségül megnéztem, hogy a Kitérő út előtt mit kell látnom, és A Nagytétényi út 178-nál kell jobbra kanyarodnom. Ennyi elég.
Tizenkét éve látogattunk oda, ahol tegnap ismét megfordultunk, és bizony jelentősen megváltozott a környék. Nagyon sok épületet húztak fel, ezeknek alapján nehéz tájékozódni, annyira jellegtelenek. Azt szoktam mondani róluk, ezek akármelyik országban lehetnének, annyira nélkülözik a hazai stílust. Valaha nem így volt. Elég, ha az Iparművészeti Múzeum tömbjére gondolunk, vagy akár a Balaton-parton felépített sárga-zöld bungalló-sorokra.
Egyebekben vidám társaság gyűlt össze, öröm volt köztük lenni.
Pont.
Ízelítő a Róm 14. f.-ből:
Óvás a botránkozástól
...Aki eszik, ne nézze le azt, aki nem eszik. Aki meg nem eszik, ne ítélje el azt, aki eszik. Hiszen Isten azért a magáénak tekinti. Ki vagy te, hogy bíráskodol... aki eszik, az Úrra való tekintettel eszik, hiszen hálát ad az Istennek. Aki viszont nem eszik, az Úrra való tekintettel nem eszik, és ő is hálát ad az Istennek. ...Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk... az Úr: előttem meghajlik minden térd, s minden nyelv magasztalja az Istent...  az Isten országa nem eszem-iszom, hanem igazságosság, béke és öröm a Szentlélekben...  arra törekedjünk, ami a békességre és kölcsönös épülésünkre szolgál... Boldog az, akinek nem kell visszavonnia, amit helyesnek tart... Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn. Közöm. Ki vagyok én, hogy megítéljem embertársamat? – reagált Ferenc pápa egy újságírói kérdésre. Ki vagy te, hogy bíráskodol, kérdi Pál. ÉS joggal. Már Jézus így figyelmeztet: Ne ítélj, és akkor téged se ítélnek el. – Míg élünk, Istennek élünk, s ha meghalunk, Istennek halunk meg. Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk. ... Valahogyan ezek a mondatok minden keresztény szívébe beépülnek. És ez jó. – Az utolsó mondat  (Ami nem meggyőződésből fakad, az mind bűn) arról szól, hogy ha elég érzékeny a lelkiismeretünk, az eligazít bennünket, mit jó megtenni és mit kerüljünk el. És hogy így van, ez is jó.