Mickey webnaplója

A poénos közhely így szól: Félévvel ezelőtt még nagyképű voltam, de most már tökéletes vagyok. Hát persze. Meg mama kedvence, meg papa reklámja, meg királyfi/királylány, meg mittudoménmi.
De félre a viccel. Viccen kívül olvasom Polgár László Nevelj zsenit! – c. kötetét, benne ilyeneket. A világ minden kisgyereke potenciális zseni, ez ma kb. 1md főt jelent. Aztán mégis csak elenyésző számban válnak zsenivé. Nem vitatkozom ezzel az állítással, annál is inkább nem, mivel minden gyerek könyv és tanár nélkül megtanulja anyanyelvét kb. három év alatt. A nyelvtani szabályokat is többé-kevésbé kifogástalanul képesek használni. Sőt, amikor még hiányos a szókincsük, zseniális találékonysággal fejezik ki a lényeget. Egy példát említek: D. még nem tudta artikulálni az almalé szót. Utánozta hát a flakonból csobogó nedű hangját: blü-blü-ble. És hozta a poharát: Kélek blüblülblét.    
A zseniről mint olyanról híres emberek nyilatkoznak:
Einstein: A pallérozott elme a szerencse kegyeltje, de csak a pallérozott lesz a szerencse kegyeltje.       (Én ezt ebben a formában ismertem: A jó kapusnak szerencséje van, de csak a jó kapusnak van szerencséje.)
További észrevételek kommentár nélkül:
Edison: a zseni 1% inspirációt és 99% verejtéket jelent.
Chaplin: A tehetség semmi – a fegyelem minden.
C. Cuvier: A géniusz – elsősorban figyelem.
J. S. Bach: Bárki eljuthat az én szintemre, ha olyan szorgalmas, mint én voltam egész életemben.
Goethe: A zseni = szorgalom.
Balzac: Minden emberi tehetség két alkotóelemből áll: türelemből és időből.
André Malraux: A tehetség nem jóléti alapítvány, a tehetség természeti csapás, jellemcsapda, átok, átkelés az égő, roskadó hídon, kolonc a nyakban és száguldás a hegynek felfelé.  
Viszont kommentálom egyik mondatának utolsó szavait: ne tartsa koloncnak zsenijeit. Bajban van a magyar a magánhangzóra végződő szavai ragozásával. „A vonatok ajtajai önműködően záródnak” – halljuk a hangosbemondón minduntalan. Ugye van az ajtó, ha egy van belőle ajtaja van a kocsinak, ha több, ajtói. Ennek mintájára mondhatjuk, hogy valakinek nyaralói vannak és nem nyaralójai. Ugye milyen idegen volna? Még nehezebb a helyzet a zsenivel. Igazából a zsenii képzésmód szabályos, de hát kitörik tőle az ember nyelve (nem is hallottam még ebben a formában soha életemben). Legegyszerűbb, ha kikerüljük a csapdát pl. a lángelméi formát használva.   
Ízelítő a Jel 14. f.-ből:
A Bárány és kísérete
S láttam a Bárányt, ott állt Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezer, aki viselte az ő és Atyjának homlokára írt nevét … hárfások új éneket énekeltek a trón előtt… Az éneket senki sem tudta megtanulni, csak a földről megváltott száznegyvennégyezer…  Ők… szeplőtelenek.
Az ítélet meghirdetése
…egy angyal: Féljétek az Istent és dicsőítsétek, mert eljött ítéletének órája! … másik angyal: Elesett, elesett a nagy Babilon, amely kicsapongása tüzes borával megrészegítette mind a nemzeteket... harmadik angyal: Aki leborult a vadállat és képmása előtt, és homlokán vagy karján viselte bélyegét, az …tűzben fog gyötrődni … boldogok, akik az Úrban haltak meg… tetteik elkísérik őket.”
Az ítélet végrehajtása
…az Emberfiához …egy angyal: …eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön. A felhőn ülő… learatta a földet. … újabb angyal: …szüreteld le a föld szőlőfürtjeit, mert beértek a szemek… az angyal… leszüretelte a föld szőlőjét, és bedobálta Isten haragjának hatalmas sajtójába. A kádból …annyi vér folyt ki, hogy a lovaknak a zablájukig ért. Közöm. A világ végén ítéletet mond a Bárány. A szeplőtelenek boldogsága zavartalan. Az énekük tiszta életmódjukról szól, amit rajtuk kívül senki nem tudott követni. A bálványimádók, és akik hódoltak az Antikrisztusnak, ítélet alá esnek. Ennek képei az aratás, és a szüretelés. Bár ne lenne senki a „kád”-ban.