„Vegyétek magatokra az Atyával való kapcsolatait édes "igáját" és tanuljátok meg Jézustól, miként kell erőszakmentesen, szelíden és alázattal jelen lenni a kapcsolataitokban!” – írja egy mondatos javaslatát Varga L. pp. Az alázattal való jelenlevés nem is olyan könnyű. Részben azért, mert könnyen hamis alázatként értékelhetik kapcsolataink, részben, mert kerüli ez a mentalitás a visszabeszélést, akkor is ha igaza volna, számol magában valameddig, és kussol. Nem jár érte elismerés, inkább ellenkezőleg.
***
Tagnap volt az év második nagy zuhéja itt Óbudán. Az eső után visszaállt a hőmérséklet 25 fokra, mégis muszáj volt átállnunk a bőrlégzésre, mert fullasztónak éreztük a klímát. T. megnézte az okostelóján, mekkora itt a relatív páratartalom. Ja, kérem, 91%-osnak mutatkozott. Így már egészen más. Egy kicsit belenéztünk az Újpest-Sevilla mérkőzésbe. A tévé előtt üldögélés is fárasztó volt ebben a párásságban. Igazán sajnáltam a fiúkat nemzeti hovatartozásuktól függetlenül, mert ők ebben a dunsztban futkorásztak a focilabda után. És ez nem embernek való.
***
Egyre sűrűbben teszem fel magamban a megválaszolhatatlan kérdést: Mi lesz veled, világ? Mi lesz veled emberiség? Nehéz válaszolni a jogos kétségekre. Pillanatnyilag fokozódik a forróság világszerte. Hogy megáll-e valaha, csak a jó Isten tudja. Remeg a föld, kitörnek a vulkánok, hatalmas felhőszakadások okoznak lepusztulást itt is ott is. Tűzvész elől menekülnek a népek. Meg a gerjesztett népvándorlás se akar csillapodni. Ehhez képest a politikai térben meglepően piti csatározásoknak lehetünk szemtanúi. Mintha a lényeglátás teljesen kiveszne az irányító emberekből. Persze nemcsak a nagypolitikán múlik a föld sorsa. Inkább mindenkin. Mert tennivaló van bőven, és magunkba kell néznünk, hogy mekkora az „ökológiai lábnyomunk”. Ennek a mérséklése a mi feladatunk.
***
tizenkét éve nyomom a netre posztjaimat meglehetős gyakorisággal. Tegnap ezt az emailt kaptam Deskétől: „Most látom, kvázi véletlenül, nem szokom nézni, mert ritka, - látom bejegyzéseidet a FACE-n.
ölel
d”
„Vannak” – válaszoltam. Hogyne volnának. Kb. hatezer poszt. Könyvtárnyi írás. Sorsuk az enyészeté. Tordon Ákosnál tett látogatásunk során emlegette: Vajon mi lesz a hatalmas mennyiségű kéziratának a sorsa az ő halála után. Évekkel ezelőtt elhunyt az író. Isten nyugosztalja. Többször eszembe jutott. Nem tudom, hogy mi lett írásos anyagainak a sorsa.
egyik könyvében A. de Mello írja: ötezer év múlva valószínűleg még a város se lesz meg, amelyben élsz… Hát igen. Ha nem változik semmi, alkalmasint a világ se lesz ötezer év múlva.
Isten tudja.