Mickey webnaplója

Ha kicsit többet mozognék a világban, legszívesebben csak fotóznék, mert írás nélkül oly sok mindent elmondanak a fotók a világról. Meghökkentenek, elgondolkoztatnak, láttatnak, érzelmeket gerjesztenek, megmutatják a világ szépségét és esendőségét is. Elkalauzolnak sose látott tájakra, behatolnak a mikrovilágba, megismertetnek a társadalmi kérdésekkel, láttatják a gazdagokat és a szegényeket, megmutatják az egészségtől duzzadókat és az elesetteket, megállítják az időt egy-egy képbe jegecesítve a mozgó valóságot.
A fotósnak nem kell bajlódnia a megfelelő kifejezések megválasztásával, a szókincs helyes alkalmazásával, a helyes szórenddel, azzal, hogy meg ne sértsen senkit, de értsen mindenkit. A kép mesél annak, akinek értő szeme van. De mellbe vághat olyanokat is, akiknek éretlen szemük a nézésre. Ez jut eszembe, amikor szemem végigpásztáz a FB-on, és megannyi igaztalan megállapításon akad meg. Csak néhány az utóbbiakból.
- Valahol Dél-Amerikában (jó messze van, ugye) milicisták majdnem megölnek egy bátor főpapot, aki mégis ellenáll, akit mégse mernek lelőni, aki mégis misézik a romos templomban. Biztos, hogy dokumentumot látunk? Biztos, hogy jó, ha eltitkolják, hogy D- Am.-ban hol? Biztos, hogy igaz az eset?
- Moslék a kaja a kórházban. Onnan jöttem. Ehető és steril a kaja. Miért volna moslék az almaleves rakott hússal? Miért volna moslék a grízgaluska-leves resztelt májjal, rizskörítéssel, káposztasalátával, almával? Miért, miért?
- Miért kellene örülnünk immár évtizedek óta a főváros központjában tartott fesztivál zajának?
(Nem lesz-e sok lassan-lassan az örökös fesztiválokból?)
- Miért gondolja valaki, hogy OV pózol a török elnökkel. (Avagy minden politikus pózol, aki más politikussal közösen szerepel egy fotón?) 
 Egyébként én tehetek róla, hogy elolvasok megannyi sületlenséget. Vagy válaszolok rájuk, vagy nem, vagy elütöm egy-egy poénnal őket, vagy csak magamban ógok-mógok.
Lehet, hogy tényleg jobb volna csak képírással (fotó) foglalkozni, mint írással.