Mickey webnaplója

Van annak vagy hat éve, hogy nyáron lementünk a Római partra sétálni, és hogy-hogy nem elég sokunk kezében digitális fényképezőgép volt. Kattogtattuk kedvünk szerint, majd hazatérve a számítógépem mappájába kerültek a készült remekművek. Aznap valahogy kijelentettem, hogy a képek mind jók, de egy kiváltképpen. Matyiké. Valami ócska rugót fotózott le, amelyet kidobtak, és ott éktelenkedett a Duna-plázson. Matyi nagyon örült a spontán jött elismerésnek. Mi még nem tudtuk, lehet, hogy ő maga sem, hogy érdeklődése a filmforgatás, vágás, szereplés, rendezés felé fordult. Ma már kész filmes, aki jó szemmel választja meg témáit (fotótémáit is), legjobban a vágást szereti (metteur).
Idén nyáron is ellátogattak Magyarországra családostul, és az itteni fotóiból tettem ki egy csokorra valót tegnap a FB-ra, természetesen megjelölve a szerzőt. Mivel maga is szerepel a FB-on, mára visszaigazolta, hogy látta a választott szériát.  Reagálása magyarul: „Néhány fotó a budapesti kertvárosból :) (rendezte és megosztotta a nagyapám).”
***
Ma kaptam egy érdekes üzenetet: „Isten éltessen Fotósok Mestere, rosszul gondolkodók réme! Ízes írást-fotózást ezután is! KH ”
Nem vitatom, benne vagyunk már a nyolc napban, de még meg kell érnem az évfordulót.
Mi tagadás jól esett, akkor is, ha tudom, hogy amatőr fotós vagyok, aki azért kapott kamerát, hogy kutya helyett azzal sétálgasson naponta egészségügyi szempontok miatt.
Ami pedig az írást illeti, emeritus publicista volnék, mi mást is tehetnék, most ingyen folytatom azt, amiért korábban pénzt kaptam. Ez akkor is így van, ha két napot most ki fogok hagyni – nem véletlenül.   
***
Ugye aki 72 éves, az a 73. születésnapját éri meg. Hiszen megszületése napján éppen nulla éves volt.