Mickey webnaplója

Régóta foglalkoztatnak a helységnevek, azok etimológiája. (Létezett egy ilyen jellegű kiadvány a Földrajzi nevek etimológiai szótára. (A jezsuita Távlatok kézikönyvtárban megtalálható volt.) Van Levél nevű falu és Levelek. Van Egervár és van Eger. Most annak néztem utána, hogy honnan van a Tetétlen településnév. Egy 1440-es forrásban a Tetétlen(i) család birtokára szállt át a családi név. De van olyan ellenvélemény is, amely szerint a település nevét vette fel a család. Solt környékén csakugyan volt egy Tétel nevű magaslat és van egy Dunatetétlen nevű község. Mosolyra fakasztott a név (szeretem a szavakkal való bíbelődést). Ugye adja magát a név, amely más felbontásban: Duna, te tétlen. Na mármost az a kérdés, hogy mikor tétlen a Duna? Amikor éppen nem zajlik rajta a jég, amikor éppen nem árad ki a vize, amikor „csak semmi cicó”: vize csak szépen, csendesen folyik.  Amúgy azt, hogy te tétlen, igensok nyugdíjasról el lehet mondani. Többnyire rám is, amikor tétlen múlatom az időt.
Üdítő kivétel, ha felkérnek lektorálásra, korrektúrázásra, vagy éppen cikk írására. Most kezembe került egy nagyon nekem való könyv. Egyik sógorom – Varga László – püspök lett, akinek korábban sok egyéb kötete jelent meg, és akinek immár második interjúkötete került a kezembe. A Pásztorok sorozat 23. köteteként fog megjelenni. Remélem, ez nem üzleti titok. Ennek a könyvnek a pátyolgatásával töltöm mai napomat, és ha kell, a holnapit is. Nagyon élvezem „Laci atya” fennkölt és igen praktikus, megfontolásait. Olyan ember ő, aki két lábbal áll a földön, mégis valamiképpen az égben mászkál.
Gyönyörűség olvasni, érteni, vele egyetérteni.
Amit mondani kartam, ma nem vagyok az, akinek tegnap becézhettek, mondván: Te tétlen.