Mickey webnaplója

Tegnap előtt lementem a Duna-partra, tegnap nem mentem le a Duna-partra, és eddig ma sem. Viszont nem készítettem újabb képeket se pirosba hajló levelekről és ez értékelhető tényező. Viszont elmentünk az Auchanba, ahol szintén nem tanácsos fényképezni, ezért csak ide írom, hogy a Halloween-tök ártábláján szerepelt ez a szöveg: Fogyasztásra nem alkalmas.  Megoszlanak ez ügyben a vélemények.
Telepumpálták vajon térfogatnövelővel?
Ki tudja.
A FB-on elindult az újabb vita arról, hogy a Halloween vidám és muris, vagy pedig negatív jelentéseket hordoz. A mellette érvelők az ellenzők hisztijéről írnak, de akár meg is fordíthatnám a kijelentést: a Halloween mellett érvelők hisztijéről éppúgy lehetne cikkezni.
Magam természetesen ellene vagyok a rossznak jóként való elfogadtatásának. Az üzletközpontban láttam halálfejes poharat és bögrét, csontvázas pólót. Akinek ez szép, viselje, igyon belőle, mert az olyan polgárpukkasztó. De vajon miért kell mindenféle kóros hóbortnak teret adni?
Gondolom, azért hogy érzékenyítsenek bennünket a gonoszság befogadására. Nem kívánok démon sört inni. Jó nekem a dolgok pozitív megközelítése is. Sőt csak az jó, csak az elfogadható.
Ne akarjanak belőlem bohócot csinálni, se pokolfajzatot.
A világosságot keresem, nem a sötétséget.
Van, aki így fogalmaz: Egymás elviselését gyakorolják a hitetlenek éppúgy, mint a hívők. De valóban ez történik a világban? Ha igen, akkor hogyan fordulhat elő, hogy a legüldözöttebb vallás a katolikusoké? Avagy ezt tolerálják a nem vallásosak? Hogy fordulhat elő, hogy nem tiltakoznak ellene?
Mondják, hogy a vallás, az istenhit magánügy. Költői kérdésem, hogy az ateizmus miért nem magánügy?
Miért kap nagyságrenddel nagyobb nyilvánosságot az utóbbi vélemény, mint az előző? Avagy el kell ismernünk a kettős mérce valóságát?
Innen már csak egy lépés a családbeli gyerekszáj: Apa, bokszoljunk, de te ne, csak én.
Mára befogom pörös számat.
Valamiért kikívánkoztak belőlem a felgyülemlett konfliktusok.