Mickey webnaplója

Száz éve született Prokop Péter. Képei, prózái vázlatosak, sokszínűek impressziókat feldolgozók. Lehet, hogy meg kellene venni vagy kölcsönözni. Érdekes az életpályája.
***
Zelk Zoltánnal összezárva. Ő a könyv lapjain, én meg őt olvasva. Álljanak itt az ő megállapításai:
„Világűr meghódítása? Olyan ez, mintha valaki fölemelne egy marék homokot a Szaharában, aztán fölkiáltana: Tenyeremben van az egész sivatag!”
Visszasírja a kávéházakat: „…miért múlt el a kávéházak világa, miért kell most, ha külön asztalnál is, mégis szinte egy asztalnál ülnöm idegen emberekkel a szoba nagyságú eszpresszóban.”
Zelk, a kutyabarát: „…a mesében Isten, mikor az állatokat teremti, megmondja nekik földi sorsukat is. Ha én most átírnék egy ilyen mesét, ebben a mesében Isten így szólna a kutyához:  – Azért teremtettelek, hogy őrizd az ember házát, vigyázz az ő nyájára, együtt élj vele otthonában, mert az állatok közül te leszel az ember barátja. …Te leszel a legboldogabb élőlény a földön, mert szívedbe ültettem a szeretetet.”
Még röviden megjegyzem, hogy nem szereti az ünnepeket, mert az emberek mesterségesen viselkednek. Talán innen VD közönye is az ünnepek iránt.
***     
Egy mondat a szólások köréből.
„Könnyű annak táncolni, akinek az apja hegedült.” Örökségből jól élni – ezt jelentené, de engem nem ez érdekel. Én nem táncoltam életemben összesen tíz percet se, viszont hét évig hegedültem. Fiunk viszont jól táncol. Hogy miért könnyű neki? Nem vitás: Mert én hegedültem!