Mickey webnaplója

Első számú lányunk Éva, ma tartja születésnapját, vagy tartják neki, tartjuk mi innen a messzeségből. Isten éltesse! Mintha ma született volna.
Első számú menyünk, Elvira pedig a neve napját üli. Őt is Isten éltesse!
A héten ünnepeltük Levi és kishúga születésnapját. Őket is Isten éltesse!
Ma mégis csendes a nap. A fiatalok kettős programja miatt távol vannak tőlünk. Így megragadtam az alkalmat, hogy hazatérve üres lakásunkba, hangot adjak emlékező viccemnek: Ezek soha nem jönnek hozzánk! A poén benne, hogy amint kiteszik a lábukat, skandálhatom a mantrát, hogy sose látogatnak el hozzánk. Egyre jobban összefér korosodásommal.   
Ma agapé volt. Egyiknek itt fáj, másiknak ott fáj a korombéliek közül. Magam nem panaszkodom, ha másért nem, mert az idei jelszó: Nem panaszkodunk. Még egy jó félévig nem panaszkodunk. Aztán majd újra igen, amikor jelszóváltás következik be. Akkor majd el fogjuk panaszolni, hogy egy évig nem panaszkodhattunk.
A kézirat korrekciójával végeztem.
Nem lett makulátlan a könyv, bár ritkítottam a megfogalmazási gondokat, stb. De hát nincs hibátlan könyv, mint ahogyan a seregben sem volt tiszta körlet, csak tisztított. (Ha tisztát jelentettünk, az ügyeletes tiszt azonnal piszkokat fedezett fel.)
De ha már sereg.    
Este lefekvés után is rágyújtott, aki szerette a cigarettázást. Egy alkalommal bejött az „üti”:
- Elvtársak! Ki dohányzik?
Persze csend.
De volt egy viszonylag slágfertig fickó, aki feltalálta magát. Már csak a gúnynevére emlékszem: Truttyogónak hívtuk. Ő így szólt:
- Szás (százados) elvtárs! Dohányzik, aki dohányzik.
A tiszt elképedt a válaszon, s csak annyit szólt:
- Oltsák el a cigarettákat! – és kiment.
Zárásképpen egy négysoros verset idézek.
Nagy a tél
nagy a hó,
nagy a szél -
nagyanyó.
A vers azt igazolja, hogy nem minden igaz, ami rímel. Most pl. enyhe a tél, nyomokban sincs hó, nem fúj a szél, s a feleségem van itthon, aki csak az unokáihoz képest nagyanyó.