Feltételezhetjük, hogy a polgári lakások konyhája elég nagy ahhoz, hogy a konyhaasztalt körbe lehessen ülni. Második gondolatom, hogy az is lehet, nem túl nagyok a magyar konyhák, de sok jó ember kis helyen is elfér. Harmadik megjegyzésem, hogy amerikások mesélik: az ott élő magyarokat arról lehet megismerni, hogy a többi nációval ellentétben ők a konyhában csoportosulnak, ott beszélgetnek. Arra már gondolni sem merek, hogy leginkább a jó kajáktól övezve és azok biztonságában lubickolva szeretik múlatni az Isten szép napját.
Mindezt azért bocsátottam előre, mert elolvastam a Benkő Ágotával készült interjúkötetet. BÁ oda nyilatkozik, hogy a Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) az ő konyhaasztaluk mellett éjjelekbe futó megbeszéléssorozat végén született meg. Nos, mi ebből kimaradtunk, de mégis közünk lett hozzá. Az egyik Nagykovácsi felett titokban megtartott regnumi majálison keresett meg S. Cs. azzal, hogy tervezik a nagycsaládok egyesületét. Lennék-e, lennénk-e tagjai. Igennel feleltem azt hozzátéve, hogy pártolom, támogatom, de nem kívánok az aktív szervezésben részt venni. Ezt ő elfogadta, én meg a tagságot. Így az alapítók közé vagyunk sorolhatók. Hiszen tagsorszámunk: a 19.
Ma már elengedtük ugyan egymás kezét. Várjuk, hogy a nagyszülők orsz. egy-e (NAGYSZOE) megalakuljon.
Ide egy szmájli jön.
Van másik konyhaasztal is. Pl. a Forraiéké. Czakó Gábor említette, hogy az IGEN c. katolikus ifjúsági lap indítását F.-ék konyhaasztalánál álmodták meg, ott szövögették az indulás mikéntjét. A lap már élt, amikor jött egy német küldöttség, mely észrevételezte, hogy milyen színgazdag a címlap. Mindig más és más lila árnyalatú a felirata. Nekik nem, de nekünk elmondta Cz. G., hogy ennek az volt az egyszerű oka, hogy a nyomda képtelen volt kétszer ugyanolyan lilát alkalmazni a címlapon.
Még megjegyzem, hogy két Forrai testvérrel kerültem munkakapcsolatba. Az egyik, István az Antall József kabinet egyik államtitkárságán volt vezető beosztásban, amikor a sajtóirodán dolgoztam, Tamás pedig jezsuita, sokáig magyar tartományfőnök volt. Jelenleg a kanadai magyarok körében dolgozik a jezsuita közösségben.
Ez említett eseteket fontolgatva most azon töröm a fejemet, hogy a mi konyhaasztalunk sarkán miféle kezdeményezésnek kellene kipattanni.
Még nem határoztam... de gondolkozom rajta.
2019.03.07. 05:29 emmausz
A konyhaasztal sarkán
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9014674747
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek