Egy most készülő kötetből emelek ki egy gondolatot. Az 1100-as évek körül élt Nyugaton egy Gozbertus nevű úr, aki az eklézsiának bronzfüstölőt készített. A talpára ezt véste: „Örök életemért imát kérek.” Vajon annyi imát, ahány alkalommal füstöltek a tömjénezővel?
Elmosolyodtam, mert amikor egy munkát (lektorálást) kérő megkérdezte, hogy elégedett vagyok-e munkám ellentételezésével, akkor anélkül, hogy gondolkoztam volna az elismerés mértékéről, rávágtam: Nem. „Még kérek egy miatyánkot is” értem.
Egy másik helyen a készülő kötet megemlíti, hogy a keresztelés szokott módja a fej leöntése szenteltvízzel. Ezt infusiónak hívják.
No lám!
Az ember nem is gondolná, hogy már életének első hónapjaiban infúziót kap.
Márpedig…
***
Éjszaka volt nyüzsgés. Kicsi Rita a pszeudo-Krupp tüneteit mutatta (persze M és E meg őt az orvosnak)…
Aztán elaludtam. Azt álmodtam, hogy Pici előadást tart sokunknak. Gondolom a könnyűzenéről. Sokan lettünk. Én egy szék támlájára akasztottam válltáskámat, benne egy 100 000-nél többe kerülő fényképezőgépemmel. Majd valahol leültem.
A távozás kavarodásában másvalaki felkaphatta a táskát, mert magam sehol sem találtam.
Sokáig kerestem, közben valakivel szóba elegyedtem, aki azt mondta…
…és akkor felébredtem.
Megjegyzem, hogy vászon válltáskám sohase volt, a drága fotómasinám meg persze a Thonet-fogason lóg, mint mindig.
Most viszont sose fogom megtudni, hogy mit mondott, aki szóba elegyedett (volna) velem.
2019.03.30. 14:26 emmausz
Valóság és álom. Epizódok
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr1614728101
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek