Mickey webnaplója

Levente a maga szintjén számítógépen programoz. Egyelőre szögletes világgal operál, ahol szögletes házakba szögletes lépcsőkön lehet bejutni, és ahol minden, de minden szögletes. Szögletes az ember és szögletes a nap az égen.  Tegnap is élvezettel alkotott a képernyőn, és magyaráz nekem:
– Nagypapa – mondja –, most a koldusoknak csinálok egy nagy házat.
– A hajléktalanoknak? – kérdezek vissza.
– Igen, nekik, az összes hajléktalan elfér benne.
***
Domiról meséli apja. Ahol megfordultak, egy kislány mutogat Dominak egy könyvet, amelynek a borítója simogatható: bunda. Vélhetően húsvétra kapta.  Domi lelkes. A társaság felnőtt tagjainak magyaráz:
– Ha nekem lenne egy nyulam, az nagyon jó lenne.
– És miért?
– Lenyúznám a bőrét.
***
Ritácska egyelőre szótagokban beszél. Leginkább azt szereti mondani, hogy dá-dá-dá-dá-dá-dá-dá
(Végül is az Abba együttes hasonlóképpen leegyszerűsített képlettel dolgozik, amikor így énekel:
I do, I do, I do, I do, I doooooo).
Viszont, ha ölbe kapja a nagyi Ritát, azonnal mutogatni kezdi az irányt, hogy merre menjen, merre forduljon, hol kössön ki, és mit adjon a kezébe.
***
A tévében ismételten láttam egy interjúfilmet egy idős apácával, a Kanadába szakadt Elizabeth nővérrel. Az ő szavajárása régi korokat idéz, a monarchia korába visz vissza. Többször beleszövi beszédébe a fülemnek roppant udvariasnak ható kifejezést: – Tetszik tudni...   
Nem emlékszem, hogy korosztályomból valaki is alkalmazta volna élő beszédben, hacsak nem egyfajta gúnyolódás formába öntésére: – Észnél tetszik tartózkodni?
***
Még megemlítem, hogy hasonló udvarias formulát használt Habsburg Ottó is, aki kiválóan beszélte a monarchia nyelveit, a magyart legalábbis. A vele készült interjúban rendre így kezdte álláspontja kifejtését: – Nézze, kérem szépen…. Mindezt persze raccsolva: Nézzekéééééemszépen…
Akkor azt hittem, hogy csupán töltelékszavak ezek, kiejtése közben van ideje meggondolni, hogy mit is szeretne mondani. Lehet. hogy így volt.
Mindenesetre szebb, mint az obligát ö-ö-ö-ö.