Nem kerestem ezeket az evangéliumi szavakat tegnapelőtt, hanem maguktól felmerültek, amikor életemben másodszor kért meg papunk, hogy áldoztassak.
Nem is tudom, miről kellene írnom? Arról, hogy messziről közelít az áldozás szó a lényegre. Ugyanilyen messziről az Eucharisztia. De most nem ez a témám, hanem a tény: a sors kikényszerítette helyettesítés. Tehát akkor vissza az evangéliumi mondathoz, amit próbáltam továbbgondolni.
Krisztus teste! – mondom, mert a kezembe adta a cibóriumot a pap.
De az ő kezébe úgy került, hogy
megvette az üzletben a becsomagolt ostyát, amelyet
valaki ötvenesével becsomagolt, amelyet
valaki ötvenesével leszámolt, amelyet
valaki megsütött a sütőlapon, amelyet
valaki elkészített.
Valaki az ostya búzáját vízzel keverte,
valaki a vízvezetéket kiépítette.
Valaki a búzát zsákolta,
valaki a búzát a malomba szállította,
valaki a búzát lisztté őrölte,
valaki a malmot megálmodta és felépítette.
Valaki a learatott búzát gabonasilóba szállította,
valaki a búzát learatta,
valaki a búzát elvetette,
valaki a búzaszemeket csávázta,
valaki korábban az előző termést learatta...
Emberek millióit hagytam ki a felsorolásból.
Hogy ki adjon nekik enni?
Talán mindnyájan együtt.
***
Akkor hát mindnyájan egy malomban őrölünk?
Mindnyájan egy követ fújunk?
Mindnyájan egymás rokonai vagyunk?
Tertium non datur.
2019.07.04. 13:06 emmausz
Ti adjatok nekik enni
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://emmausz.blog.hu/api/trackback/id/tr9814925780
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek